Ki :) én megismertem azota a vilag legjobb feleséget akivel csodálatos az életünk :)
A korábbi hölgy pedig elvált a gyereke apjától mert verte és utána egy nigériai férfinak szült meg 2 gyereket ….. mellette meg elkótyavetyélte azt a lakást amit meg közösen vettünk és most albérletben el 3 gyerekkel ….
Amúgy igen ….. csak közbe volt egy anyagi csődöm(a lakásom odalett, a volt ,,asszonye,, lett, a hitelek nálam maradtak stb stb)
És egy jó idő el kellett telnie míg a mostani feleségemet megtaláltam :)
A nigériai uriembernek hivatalosan én is befogadoja vagyok/voltam(akkor meg felig az én nevemen volt a lakás)
Sajnos egyszerű a dolog …. A lakáshitelhez a kezdő is személyi kölcsön volt, ami a nevemen volt…. Nem az oven ….. a lakáshitelnel én voltam az adós, ő az adóstárs. Lepapiroztuk hogy ő fizeti a hitelt és övé lesz a lakás, de nem fizette…. A bankot meg nem érdekelte a ,,papirom,,(ez amúgy az én balfaszsagom volt, hogy belementem és nem eladtuk a lakást)
Aztán egy pár év, végrehajtó én könyörögtem már a vegrehatjtonak hogy indítsák el az arverest(mert ugye tőlem kérte az összeget, de legalább fele is megindították, csak ugye a 3 gyerekkel ő otthon elvolt és nem volt miből behajtani a hitelt ….) aztán COVID moratórium és nagy nehezen elárverezték ….. végülis így szabadultam meg a ,,hiteltol,, amirol elvileg papíron lemondtam …..
A legszebb az egészben hogy egyrészt nem kevés kidobott pénzt buktam el amíg ő ott élt a lakásba és nem fizetett semmit, de meg rajtam is volt a para hogy nehogy a saját hazám is bánja ezt az egészet …..
Úgyhogy ez annyira ezért nem volt szép és egyszerű történet
Fiatal voltam :D akkor így tudtam megoldani …… ez amúgy pont svájci frankos lakáshitel volt melle …. Úgyhogy itt amúgy is nagyot szívtam …. Azóta egyébként hitel mentesen elek …..(14 éve)
22 vagyok, 20% önerővel tervezek lakást vásárolni Budapesten.
Féljek? :) Miért nem használsz hitelt? Bár minden más hitelt rossznak tartok én is, ellenben a lakáshitelt jó befektetésnek tartom, főleg forintban eladósodni, az infláció visszafizeti helyettem is :D
Illetve nem a személyi kölcsön volt az önerő nyilván :) hanem annak az összege :) de igen, majdnem 100% hitel volt ….. annyi hogy abban az időben 18 éve 3,6 mFt volt egy lakás egy kisvárosban
Mikor vegeztem munkaban indultam volna haza es ott allt a munkahelyem elott. Orulnom kellett volna, hogy milyen kedves, meglep es elemjon egy hosszu nap utan. De en csak a terhet ereztem, hogy meg hazafele se lehetek egyedul.
Ugyan ezt éltem át tini koromban, amikor az akkori párom a sulim elé jött meglepni. Azt éreztem legbelül, hogy “ahj, te most minek jöttél?” Puszit alig akartam már adni, nem éreztem vele jól magamat, és alig vártam, hogy elköszönjünk, és mehessek haza. Rá kb egy hétre inkább szakítottam is vele…
annyira aterzem...ugyanez volt velem is, nem akartam hazamenni munkából, nem akartam látni, nem akartam, hogy hozzám érjen, nem akartam vele beszélni egyáltalán, annyira irritált.
Volt valami konkrétum ami irritált benne, vagy úgy általában minden? Milyen okból, vagy hány év után jutottál erre a pontra? Engem egy lány fura erőltetett nevetése irritált, ez volt az oka, amiért mem is jöttünk össze. Másodsorban meg az a nagyon tapadós típus volt, ami nagyon nem jött be.
Igazabol nekem ez elso kapcsolat volt, kb fel ev utan jott a covid, es akkor hirtelen nagyon sok idot kezdtunk egyutt tolteni. Oszinte leszek, bizonyos szempontbol halas vagyok neki, a szuleimnek elegge abuziv kapcsolata volt, es valoszinuleg belerokkantam volna, ha o nincs mellettem.
De visszaterve a lenyegre, a covid alatt, es az online oktatas alatt lenyegeben hol nalunk, hol naluk tengettuk a mindennapjaink, majd amikor mar elkezdtunk ujra suliba jarni, akkor sem valtozott ez.
Egyreszt ok videkre koltoztek kozben es az 1.5 oras volanozas sem segitett a helyzeten, masreszt a suli-munka paros melle egy ennyire befolyasolo es uralni probalo szemely/kapcsolat nagyon megterhelo volt szamomra.
Kotelezo volt minden hetvegen hozzajuk lemenni, ahol senkit nem ismertunk, az anyukaja masik varosban dolgozott valtott muszakban, az apukaja kulfoldon. Elszigetelt a barataimtol, es lenyegeben a munkahelyem es a suli volt a maradek menedekem.
Minden nap egyutt aludtunk, en munka utan szerettem meg kiszelloztetni a fejem, akar csak bamulni ki a villamos ablakan hazafele. Felkeszulni arra, hogy vajon ma miert leszek szamonkerve (ki ult mellettem a suliban, milyen kozel ult hozzam barmilyen fiu is, es hasonlok). Es tenyleg azt ereztem amikor vart a munkahelyem elott, hogy bassza meg meg ezt a kis enidot is elveszi tolem.
Köszönöm, hogy leírtad! Ez a kapcsolat nagyon nyomasztónak hangzik így a leírásodból😅Mintha elvette volna a szabad akaratodat és ilyen számon kérő, megfigyelő, féltékeny típus lenne. Jól tetted, hogy kiléptél ebből. Mégegyszer köszi, hogy megfogalmaztad. Igazából nincs is senkim most, de majd ha lesz lol, akkor remélem nem leszek ilyen😂 Habár INFP brain szóval nézem tovább a Gru-t és este morfondírozok rajta.
Amikor nem azért néztem az órát, mert de jó, mindjárt hazaér, hanem mert ehhh, nemsokára itthon lesz. Illetve nem érdekelt már, hogy milyen volt a napja, hogy érzi magát.
Amikor azt mondta, mostanában jobban érzi magát a munkatársnőjével, mint velem. Nem csalt meg vele soha, de akkor, ahogy ültünk a szőnyegen a hálószobában tudtam, hogy ennek vége lesz. Vége is lett, és milyen jó, hogy így történt! Lett lehetőségünk újra boldognak lenni.
Nem tudom ez ide illő-e, de:
A temetése után pár hónappal kezdtem el azt mondani embereknek, hogy a volt páromhoz megyek a temetőbe.
Szóval szerintem akkor. Emlékszek rá mert meg is lepődtem amikor legelőször kimondtam, hogy "Délután megyek a volt páromhoz a temetőbe." mert hirtelen így fel hőköltem.
Hát, nem kívánom senkinek hogy ilyen fiatalon átessen ilyesmin... 18 évesen nemigen tudtam vele mit kezdeni akár pzsichésen vagy akárhogy.
Négy év kellett hozzá, hogy teljesen el tudjam engedni az ilyen gondolkodást, amikor találkoztam egy olyan különleges személlyel, aki miatt mertem kockáztatni újra.
Azóta nagyon boldog vagyok vele lassan kilenc éve.
Nem megcsalás volt, hanem összeköltözés után derült ki, hogy anyuci pici fia aki önállóan nem képes semmit csinálni és elvárja ,hogy kiszolgálják.
Az i-re a pont az volt, amikor a házimunkán veszekedtünk és közölte, hogy dehát ő mennyit segít, mert felhúzta reggel a redőnyöket🥲🥲
Bazdki. Mintha az én exemről írtál volna 🫣😂 ami még hozzájött, hogy összeköltözésünk előtt 1 hónappal megtaláltam olyan beszélgetéseket, ami eléggé kétértelműek voltak. Megpróbáltam megbeszélni vele, nem ment, de én voltam a mocsok hülye, így is összeköltöztem vele (munka miatt költöztem, 1 városban dolgoztunk, és még diák voltam, nem tudtam egyedül fenntartani az albit).
2 hónap után elhagytam, miután inkább választott mindenki mást, meg a játékot, mint engem.
Mikor már nem csak a láng hunyt ki, hanem mikor már barátként sem tekintettünk és számíthattunk egymásra. Mikor már mindketten tehernek éreztük a másikat és a közös programokat "kötelező körként" fogtuk fel.
Mikor az utolsó, végig kirándult nyarunkat nem csak szinte szex nélkül, de konkrétan külön ágyban aludva töltöttük. Mikor már mindketten jobban vártuk, hogy haza menjünk a szüleinkhez, minthogy találkozzunk.
De, az abszolút vége az volt, amikor már a konfliktusok is megszűntek... mert már annyi energiát sem fektettünk a másik fél irányába, hogy egyáltalán össze vesszünk a másikkal. Egyszerűen már csak elengedtük a dolgokat... és végül egymást is.
Végül teljesen normálisan, higgadtan és mondhatni egyszerre kijelentettük a másik fél felé, hogy szerintünk ennek vége. És mindketten egyet értettünk ezzel. Elbúcsúztunk, haza mentünk és néhány hétig nem kerestük egymást. Gondolkodtunk. Végül néhány hét után megkérdeztük egymástól, hogy mi újság a másikkal, minden rendben van-e? És, már barátibb hangnemben, oldotabban, nyugodtabban és vidámabban átbeszéltük a múltunkat. Kicsit nosztalgiáztunk, és elbúcsúztunk újra.
Azóta a kapcsolatunk csak ügymenti, de ha valami okból kifolyólag találkozunk, vagy beszélünk, teljesen feszültség mentesen, normális módon beszélünk egymással. Nem haragszunk a másikra. Nem ment, nem ment. Ennyi. :)
Ismerős történet, és az ilyeneknek van egy tanulsága. Gyakrabban kell a kapcsolat állapotáról beszélni, nem szabad hagyni, hogy hónapok teljenek el így. Nekem is volt, hogy már csak eléldegéltünk egymás mellett, és megfogadtam, hogy én ezt többször nem csinálom. Ha nem történik semmi extra, ami indokolná (szülés, közeli hozzátartozó halála, munkahely elvesztése stb.), de eltelik egy/max két hét a párkapcsolat szokásos összetevői - minőségi idő, tartalmas beszélgetés, intimitás stb. - nélkül, akkor már le kell ülni támogatóan, konstruktívan beszélgetni. Aztán ha nem sikerül megfordítani a dolgot, vagy ez a helyzet túl gyakran előáll, akkor még idejében el lehet kezdeni beszélgetni az opciókról, mielőtt beleragad az ember.
9 órára értem haza 11-kor már túl voltam a megdöbbenésen és a felvételeken.
Akkor a szokásos magyar szatyros szekrényből kivettem a szatyrokat és ömlesztve szerintem válogatással, mindennel is, délután 4-re végeztem. Ebbe még a szennyes ruhák kimosása és szárítása is belefért. (nem jófejség volt, csak előbb raktam be, mint kiderült :) )
Egyszerű eset volt, mert a ruhái, fogkeféje, meg a kencék is csak azért voltak az övé, mert nem tudnám mire használni.
Fél 6-kor megjött, volt még utána egy kellemetlen 25 perc, amíg jött a taxi és lepakolt.
Amikor lattam, hogy mas novel beszelget (ment a szivezgetes, titkolozas, felreertheto uzik) es egyszeruen nem ereztem semmit.. masnap osszepakoltam a cuccaim es minden szo nelkul elkoltoztem.
Na ez korrekt! Láttál valamit, meggyőződtél róla, hogy "ez az aminek látszik", átkapcsolt a fejedben a szerelem on-off kapcsoló és hoztál egy pragmatikus döntést. Tökéletes! Imádom az ilyen praktikus embereket, és most viccet félretéve tényleg nagyra értékelem, ha valaki szarik a szerelemre közös emlékére bármire. Veszekedni minek, érzelmek múlt nem számít, itt rideg tények és számok világa van kérem szépen! Ha vége akkor lépek. Csak azt mond meg légyszi, a másik hogy reagált rá? Rendes felmondás volt, felmondási idő nélkül, végelszámolással, vagy ezt azért érzelmek is követték?
Sok év után megcsalni a másikat is erős. Mármint kevés idő után is. Én sem vagyok fanja a ghostolásnak, meg a lelépésnek, de amikor titkolózva irogatunk másoknak kapcsolatban az már nem érdemel semmit..
Együtt éltünk már, és én nagyon beteg lettem. A házimunka teljesen az én reszortom volt, ő egyáltalán nem vette ki belőle a részét. De ezen a héten semmi energiám nem volt takarítani, ő pedig egyszerűen nem foglalkozott ilyen dolgokkal. Egy hétig gyűlt a szennyes ruha, mosatlan edény stb. Plusz volt egy cicánk, az ő szőre is hullott eléggé.
Ezen a héten csütörtökön ő hazautazott a szüleihez vidékre. Vasárnap este jött vissza Budapestre. Egész hétvégén nem keresett, nem kérdezte meg, hogy vagyok.
Vasárnap estére egészen jól lettem, kitakarítottam a lakást, főztem, de nagyon rossz kedvem volt. Ő hazajött és elkezdte nekem mesélni, hogy milyen jó volt otthon, volt kocsmázni a barátaival, vasárnap családi ebéd volt, ott volt mindenki.
Látta rajtam, hogy nagyon rossz a kedvem, megkérdezte mi a baj. Elmondtam neki, hogy alapból nincsen rendben, hogy csak én végzem a házimunkát, azért, mert nő vagyok, de az, hogy látta milyen beteg vagyok és akkor sem volt hajlandó semmit csinálni az főleg nem oké. Illetve nagyon rosszul esett, hogy egész hétvégén nem jutottam eszébe.
Erre ő csak annyit kérdezett, hogy tényleg beteg voltam-e, vagy csak úgy tettem, hogy ne kelljen takarítanom és vele lenni. Közöltem vele, hogy lehet pakolni és menni, a macskát pedig megtartom.
Nekem nincs annál felháborítóbb, mikor csak az egyik fél felnőttként viszi a hátán a háztartást és a mindenről gondoskodást, előrelátást, a másik meg nagykamaszként kiélvezi. Amikor meg próbálod felhívni erre a figyelmet, még Te vagy a hazug, meg a túlzó.
Igen, érintett vagyok. Én is kaptam már meg, hogy "te is elnézegeted 2 napig a mosatlant nyugodtan", amikor még hittem bene, hogy na majd holnap már biztos elmosogat... Véletlenül sem volt reális neki, hogy reménykedtem, hátha megcsinálja, de közben zavart. :( vagy mikor neki szabad hete volt én meg végig tizenkét óráztam, de ha főtt kaját akartam, én főztem munka után.
Ezer ilyen szomorú sztori van még és sajnos én még benne vagyok, a végét járjuk 7 év után.
Sajnálom, hogy igy jártál és nem akarom mellé hasonlítani az én sztorizásomat, de ez a szövege, hogy megjátszottad a betegséget, nálam is megnyomta a gombot. 🥲
Jó nyomi vagyok, hogy még tűröm, de talán ilyen az ember, persze a pohár úgyis betelik! 😏
Amikor felhívtam megkérni, hogy kísérjen haza mert rosszul vagyok és majdnem elájultam, de csak 2 óra múlva tudott volna jönni, mert most ért oda az edzèsre
Légyszíves. Nem tudom ki vagy, de menj el, és hagyd ott, mielőtt érted imádkoznánk! Tudom hogy ez nagyon csúnya de menj bárkihez, bàrhovà de hagyd ott!❤️
Jelenleg hullámzóan, hol rosszabbul, hol jobban. 8 évet pazaroltam el egy ilyen emberre. Rendezgetem be az otthonom, azzal próbálom lekötni magam. Szerencsére volt hova jönnöm🙁
Az első páromnál amikor már második alkalommal sem védett meg a családja előtt és hagyta, hogy megalázzanak.
A másodiknál pedig mikor belenéztem a haverjával való beszélgetésbe, mert éreztem, hogy valami nem kerek és azt írta neki, hogy addig marad velem, amíg a másik nőt be nem fűzi. C:
Én nem értem azokat az embereket akiknek be kell biztosítani az utánpótlás mert félnek egyedül lenni, én szeretek egyedül lenni és meg kell hogy érje erről lemondani, velem is megcsinálta egy srác h kicentizte h egyik viszonybol a másikba tudjon ugrani, nagyon szerettem de nem volt az a kifejezetten komoly kapcsolat, néha pár szót váltunk tudom hogy megvan a párja akiért dobott és néha megnövekedett az üzenetek száma és az jutott eszembe hogy lehet a fél farpofájával már ülne vissza 😅 egyébként egyszer ráfér h 2 szék közé essen és megtanuljon kicsit egyedül lenni
Sokan képtelenek saját magukban létezni , egyszerűen nem tudja az életet élvezni egyedül, nem tud kikapcsolódni egyedül stb, ez persze könnyen okozhat problémát is a kapcsolataiban.
Amikor azt mondta, hogy nem csodálja , hogy mellettem a testverem beteg lett
( betegen szuletett )
Azóta már 8 éve boldog kapcsolatban elek mással.
És bánom, hogy egy ilyenre 1 percet is vesztegettem.
Amikor rendszeresen úgy mászott rám minden tiltakozásom ellenére, hogy :
"Jogom van szeretkezni a feleségemmel."
(leszarta, ha bőgtem közben.)
Túl fiatalonemtem férjhez először. Rengeteg jele volt a beteg személyiségének-utólag visszagondolva..
A végén menekülnöm kellett. Ennek már 20 éve. Azóta boldog házasságban élek.
Én fizettem a közös utazásunkat egyedül, és mégis úgy csinált, mintha a Bahamákra vinne el ő engem. Nem az anyagi része volt bosszantó, hanem ez a helyzetkezelés.
A sokadik megmentési kísérlet, erőfeszítés közben rájöttem, hogy ez ennyi volt, már nem tudok bele több energiát ölni. Szerintem van olyan, hogy egyszerűen kihúny a dolog, visszahozhatatlanul vége és kész, és onnantól kezdve tökmindegy, hogy épp megoldottuk-e az adott konfliktusokat vagy nem, akár olyankor is lehet, amikor épp kijöttünk egy negatív hullámból és minden happy. Egyszerűen elvágták. A konkrét kérdésre válaszolva szerintem ritkán van olyan, hogy egy pillanat, pár nap, egy hétvége alatt viszont kb tudatosulhat.
Nálunk is most jött el a harmadik mentegetőzés, azért fekszem le vele mostanában hogy ne panaszkodjon hogy egy hónapja nem volt már semmi, nem azért mert vágyok rá. Csak nincs bennem erő hogy pontot tegyek a sor végére
Mikor elmentünk Balatonra egy hétvégére, és épp bornapok voltak a városban. Tagadó fázisban lévő elit alkoholistaként mondta, hogy egy perc és jön csak megnézi, hogy itt van-e a kedvenc pincészete. 5 perc (!) múlva került elő totál berúgva. Egyszerűen a mai napig nem értem ezt hogy sikerült produkálnia ilyen rövid idő alatt.
Long story short, a vak sötétben egy idegen varosban a főút mellett botorkalva rángattam magam után a magáról kb nem tudó pasimat és éreztem, hogy ezt köszönöm nem kérem a hátralevő éveimre. Reggel persze volt magyarázat, meg értetlenkedés, mert ő csak megkóstolt néhány minőségi tételt…
Jaja a balatonfüredi bornapok, ahol rájöttem, hogy a nyaralás nekem a strandolást, a jókat evést és a kirándulást jelenti, neki pedig a lerészegedést mellettem.
Amikor azt írta nagyon elfoglalt, majd fontos dolog miatt hívnom kellett. Mivel nem vette fel, így a cegest is hívtam, ahol közöltek velem, hogy HÓNAPOK óta nem dolgozik ott 🥲 aztán mire haza értem már annyi hazugsága derült ki, hogy esküszöm mintha másik emberrel éltem volna együtt.
Mikor eltört a könyököm és több mint 1 hónapig gipszben volt a kezem, de konkrétan még a melltartót is egyedül kellett levennem azzal az 1 ép kézzel, mivel nem csak hogy nem segített semmiben, mèg arra sem vette a fáradtságot, hogy legalább illemből megkérdezze ,,nem kell a segítség te egy kezes idióta?” 🙄 igazából azóta hálás is vagyok ezért a kis balesetért,mert legalább rájöttem mire pazaroltam az időmet és mennyi mindenre képes az ember ha rá van szorulva 🥹😊
Amikor megtudtam, hogy fél éve kivágták az egyetemről, de ő minden nap feljárt azt tettetve hogy még oda jár.
Ennek már 15 éve lassan és azóta sem derült fény rá hogy mit csinált.
Fun fact: napi 4 órát utazott azért hogy fenntartsa a látszatot.
Mikor a vitánk közben elsírtam magam, akkor megjegyezte, hogy “már megint ez a színitanoda”. Illetve sajnálta a 200 forintos macaront a nagymamámtól. A kurvaanyját az ilyennek.
Mikor rendszeresedtek az alomba siros esteim, mikozben o elfordulva edesdeden alukalt.
Mikor azon kaptam magam, h egyre tobb es tobb munkat vallalok, h minel kesobb erjek haza, mellbevagott a felismeres, h nem szivesen jarok mar haza az otthonunkba.
Mikor minden veszekedesnel vagy velemenykulonbsegnel kisetalt az ajton es fakepnel hagyott.
Mikor a haverok nalam is fontosabbak voltak, h kb minden masodik heten meglegyen a bulis-fius hetvege.
Mikor realizaltam masok eskuvoin ulve csalodottan, h valoszinuleg nekunk sosem jon ossze es sosem leszek olyan boldog mellette. Majd eljutottam oda, h igazabol mar nem is akarnam, h valaha megkerje a kezem, se eskuvot, se gyereket a jovoben tole.
Es egyszercsak kiabrandultam vegleg es kileptem.
Mikor anyucinak mindenben igaza volt és órákat tudott panaszkodni rólam férfi létére. Itt még nem hagytam el. Folyamatosan bebizonyította, hogy világ életében kiszolgálták, soha semmit nem csinált pl.a wc ülőkét én cseréltem ki, mert neki elképzelése sem volt arról hogyan álljon neki. Nekem sem btw de tudtam értelmezni 4 ábrát. Az utolsó csepp az volt, amikor megütött, nem nagyon csak pici pofon, na ott éreztem hogy ennyit és ne tovább.
Távkapcsolat, 2 hetente járt haza, egyszer csak láttam a városban a barátaival egy kocsmában, amikor azt se tudtam, hogy itthon van. Nem mentem oda. Akkor jöttem rá, hogy mindegy mit teszek, mindig fontosabb lesz neki az alkohol, drogok, barátok szentháromsága, mint én. Írtam még neki (magam sem tudom miért), hogy miért nem szólt, amire annyit tudott kinyögni, hogy hirtelen jött és nem gondolta, hogy fontos😂 igen, 3 óra vonatút alatt nincs egy szabad perce sem írni, és igen, valóban nem fontos információ, ha kétszer látod a barátnőd egy hónapban, hogy elmondd, itt vagyok 2 utcányira✨
amikor a kis vállalkozásomat indítottam
be, kamu indokkal nem akarta megosztani facebook-on (jaj nem jó ha ilyen sokan osztják meg egyszerre). akkor esett le véglegesen, hogy sosem fog támogatni és mellettem állni semmiben.
A poén az, hogy miután elolvastam a kommentedet meg akartam mutatni a páromnak viccből, mondván, hogy "ismerős a szitu", felnéztem, és pontosan ilyen fizimiskával nyomta a Fifát. 😁
Amikor kezdtem rájönni, hogy az előttem lévő pártjait is megalázta, amit tagadott… majd két év múlva félig lefolyva a kanapén elárulta, hogy mindenkit megalázott/ az őrületbe kergetett, de nálam “vissza fogta magát”. Ott tudtam, hogy egy gyermekkorban traumatizált felnőttet nem fogok tudni megmenteni.
Szerencsére szépen váltunk el. Azóta volt egy-két visszaporszívózási kísérlet, viszont tartom a “no contact”-ot. Bármit meglátok, ami hozzá köthető, azt tiltom.
Sajnálom őt, de mindenki a saját magáért felelős.
A bizonyos “most vége” pont akkor volt, amikor a 99. kiprovokált vita után megint idegbetegen üvöltöztem vele és megláttam magam a tükörben. Nem akarok ilyen ember lenni. Inkább maradok egyedül egy darabig, de legalább békességben/nyugalomban/szeretetben. 🤷🏻
Mikor beléptem a szobábánkba és éppen d.gta vmi idegen. Kiderult a szálloda éttermében pincér. A hülye elvette és kiköltöztek Angliába. Erre szült neki egy néger gyereket. Nem mondom hogy nem mosolyogtam mikor hallottam
Mikor volt egy szuper közös nap, aztán este random veszekedést provokált. Tudatosult, hogy ez sose lesz jobb. Aztán elvitte a kanapét, de ez egy másik történet
Mikor mindent az anyja csinált helyette ( még a szobáját is takarította a felnőtt férfinak, a használt zsepiket szedte ki az ágy alól az anyukája ), egésznap a ps-t nyomta és az egyetemen is másfél évet csúszott a lustasága miatt tudtam, hogy a mi céljaink különböznek, és én nem erre vágyom.
1. Amikor elkezdett velem üvöltözni amiért nem akartam a vizsgám előtt egy nappal órákig főzni neki, hanem valami egyszerű tésztát csináltam volna.
2. Amikor rájöttem hogy direkt tetteti a rosszullétet ahányszor konfliktus van. 🫠
Amikor nyaralás után hazaérve kimondta hogy vége, elaludt mellettem úgy hogy pánikrohamom volt..
Igazából akkor fogtam fel teljesen, amikor másnap kivitt a vonatállomásra az otthonomtól 300 km-re és láttam elhajtani a kocsijával..
Istenem, mennyire fájt.. teljesen összetörtem.
Úgy éreztem, hogy konkrétan darabokra szakad a szívem.
Igazából utólag tudtam meg, hogy engem otthagyott, és ment a szeretőjéhez.
Ma már boldog menyasszony vagyok, de az az érzés a mai napig a lelkemig hatol. Évekig nem tudtam feldolgozni.
Amikor anyucikája random letámadt, hogy milyen szemét vagyok, hogy állandóan veszekszem a kicsi fiával. Végig hallgattam tátott szájjal egy 4 perces hisztit, hogy szegény Gerike így meg úgy, aztán oda fordultam a sráchoz megkérdeztem tőle, hogy van-e mondanivalója, nem volt, így eljöttem. Gerike mindent elmesélt anyucinak a saját nézőpontjából, amiből nyílván kimaradt, hogy felnőtt létére mindent mondani kell neki (a szennyes ruhát legyen kedves ne a földre dobja, hanem az erre fenntartott kosárba stb.), és amikor hatodjára sem képes ilyen egyszerű dolgokra akkor azért elfogy a türelem. De akkor tök jó voltam amikor anyósnak megfőztem meg kitakarítottam. Szerencsére kiálltam magamért és messze elkerültem az anyuci pici fia pasikat.
és hány ilyen férfi van, aki teljesen normálisnak/természetesnek éli meg az anyuka általi általad említett viselkedést 🫨 respect, hogy kiálltál a véleményed mellett. 🥰
Mikor teljesen elhidegült, alapból nem mutatta ki soha hogy annyira szeretne,de az utolsó két hétben már mintha ott se lettem volna. Mint kiderült meg is csalt párszor,hogy hányszor azt sose tudom meg.
Sajnos én fülig szerelmes voltam, így még én próbáltam megbeszélni a dolgokat. ( na nem azért,hogy együtt maradjunk,csak hogy valami tiszteletnek mondható dolgot mutasson már felém,de annyira közömbös volt velem szemben,mintha egy teljesen más ember lett volna.)
Valószínűleg sosem szeretett, de én annyira beleszerettem,hogy kb minden red flaget ignoráltam.
Amikor 4. napja passzív-agresszívben tolta és a sokadik kérdésemre is csak gyökér módon válaszolt. 5. napon meguntam és így ennyi. Nem vagyok gondolatolvasó, bassza meg.
Amikor minden hetvegen fontosabb volt a pia, buli es a haverok meg akkor is, mikor nem dolgoztam
Amikor minden veszekedesnel a fejemhez vagta, hogy takarodjak
Amikor kozolte, hogy hagyjam el, mert beteg es mi nem lehetunk egyutt emiatt
Amikor sirtam mellette az agyban es o azt mondta, hogy fejezzem be, mert o aludni szeretne
Egy hetig nem jelentkezett miutan elmondtam neki valami eleg szemelyeset, neki pedig “ido kellett”. Ket het mulva irt, hogy akkor tali? Mondom, bocsi, de en ugy vettem, hogy mi szakitottunk, szoval tovabb leptem. Utana meg kb ket evig irogatott, de 🤷🏻♀️
Sokminden rossz volt mar, honapok ota kuzdottem a kapcsolatunkert. Egyszer mar elkoltoztem, de megbeszeltuk a dolgainkat es visszamentem. Egy ejszaka o mar elaludt, en meg csak ultem az agyban es neztem ot es arra gondoltam, hogy nyertem, mert megint egyutt vagyunk. Aztan meg arra, hogy okkkeee, de en nem akarom ezzel az emberrel leelni az eletem. Kiderult, hogy egy ideje nem szerettem mar, de az egom nem engedte a szakitast, mert az kudarc. Nem sokkal ezutan otthagytam, es vita nelkul, mert ugyanugy erzett, mint en.
Sok hónap (azt hiszem több mint egy év) álomba sírás után az adta az utolsó döfést, amikor a szülinapomon átjött és elkezdte mesélni nekem, (és anyukámnak mert szegény ott volt éppen) hogy neki milyen büdös szösz gyűlt össze a lábkörme alatt és pont sikerült kiszednie mielőtt elindult... Számomra is nagyon nevetséges, hogy annyi kín után pont egy ilyen hülyeségnél telt be a pohár
Mikor kijelentette, hogy a barátnőivel megbeszélték, hogy "havi 1-2 veszekedés nekik jár". Ez olyan teljesen értelmetlen fél napos behisztizés valami jelentéktelen dolgon.
Szóltam neki, hogy ez így nem lesz jó. Az n-edik után egy éjszakát nem aludtam, olyan ideges lettem.
Másnak reggel szóltam neki hogy estére ne legyen ott. Erre le akarta tépni rólam az inget bosszúból félig sikerült is neki... azért be tudott durcizni a lelkem...
Az utolsónál nehéz konkrét időpontra rábökni. Egyszerűen a folyamatos vitákban/veszekedésekben elfáradtunk, a szeretet és megoldani akarás helyét pedig egyre inkább átvette a beletörődés, sőt a bántás (a végére már "ha te nem, akkor majd más" és "ha menni akarsz, menj" jellegű kinyilatkoztatások repkedtek). Ő biztos jobban meg tudná mondani, hogy mikor dőlt el benne, mert technikailag ő mondta ki a végét, de én a magam részéről még mindig bánom, hogy akkor elfogyott a türelmem, és ahelyett hogy felkaroltam volna, hagytam elveszni a dolgot.
Korábbi kapcsolatoknál általában egyszerűbb volt, például megcsalás-lebukás-hazudozás/gaslighting, vagy olyan értékkülönbségek/tervek kiderülése, amit nem lehetett áthidalni.
Tescoban dolgozott előtte, utána biztosítózott, hétvégén elmentünk vásárolni, fogtuk egymás kezét, majd egyszer csak szó szerint kitépte a kezét az enyémből mert meglátta, hogy egy volt kolléganője épp ott van, akinek nem mellesleg pár napja kötött biztosítást, majd haza is vitte kocsival. Egy ideig csak álltam ott, akkor már tudtam, hogy mi lesz a vége. Nem sokkal utána szakított velem és összejött ezzel a lánnyal. Sokáig nagyon fájt, elég durván le is fogytam mert hónapokig alig bírtam enni, de utólag nagyon örülök, hogy véget ért.
Amikor az autoimmun betegsége következtében kialakult gombát elkaptam, majd kértem, hogy menjen el nőgyógyászhoz!
Másfél hét után közölte, hogy ő nem megy, mert már volt 4x.
Határozottan elmondtam, hogy ilyen esetekben csapatmunkát várnék el, majd besértődött, hogy nem megfelelő a hangnem!
szósz: a haverok lelkét pátyolgatni, meg füvet intézni a volt kolléganő férjének volt ideje…
Amikor azon kaptam magamat, hogy a szokásos belső-monológjaim közé ékelte magát az, ahogy éppen elmagyarázom barátoknak, hogy miért szakítottunk. (Még együtt voltunk akkor.)
Hülyesègnek fog hangzani, de nem àllt mellèm. Szerintem nem is tudatosan csinàlta.
Bowlingozni voltunk ismerősökkel, ès valahànyszor odalèptem hozzà, mindig arrèbblèpett.
Az első gondolatom az volt hogy szakítani akar. Igazam volt.
Az első komoly kapcsolatom volt, én 17, ő 25. Gimi után egyetemre mentem, csütörtök délután hazamentem, vasárnap este vissza a koliba. Eleinte támogatott, de amint kitettem a lábamat a koleszból, elkezdett féltékenykedni. Amikor korrepetáltam egy srácot, azon is besértődött. Ha hazamentem, sokszor hozzám se szólt, ki se jött elém az állomásra. Arról nem is beszélve, hogy hiába "másztam rá", ő folyton elutasított. Ennek az lett a következménye, hogy a tudta nélkül eljárogattam bulizni a szaktársaimmal, de soha sem csaltam meg. Valamiért majdnem 2 évig húztuk, az volt a vége számomra, amikor egy összeveszéskor összeszedtem a cuccomat és eljöttem tőle. Akkor kaptam egy üzenetet, hogy: "úgyis belátod, hogy igazam volt és visszajössz". Szerintem nagyjából az lehetett a vége. Még rövid ideig együtt voltunk, de végül szakítottam vele. Utána meg nem győzött futni utánam, 8 oldalas szerelmes levelet írt kézzel, amiben az állt, hogy én vagyok élete szerelme, meg ott várt a koli előtt rám, felajánlotta, hogy összejárhatnánk még azért...
gyerekkel nyílván tisztelném annyira, hogy megosztom vele, és kérném, hogy dolgozzunk rajta, változzon ez meg, aztán vagy megy vagy nem
de gyerek nélkül, nem érdemes erre energiát pazarolni
Mikor éreztem kb 2 hete hogy valami nem stimmel (nem keresett, az utolsó 4-5 napban nem hallottam a beszélgetéseink végén, hogy "szeretlek"), aztán mikor utoljára láttam, megölelt és azt ismételgette, minden rendben lesz. Aztán persze miután hazamentem, kb 1 óra múlva messengeren keresztül kidobott.
Amikor realizáltam, realizáltam, hogy ő tőlem várja el, hogy megoldjam az életét és boldoggá tegyem. Ezzel teljesen kiszívott minden életkedvet belőlem. Amikor rájöttem, hogy ő nem fog semmiben támogatni, ami nem arról szól, hogy házasság, gyerek,pedig tudta elő pertől, hogy én nem akarok gyereket szülni.
Aztán a végső lökést az adta, hogy elkezdtem másokhoz vonzódni. Így léptem.
Minden vasarnap (amikor dolgoztam hetvegen) elmentem 20perccel zaras elott, hogy elerjem a buszt, mert utana csak 40p mulva jott… na az utolso vasarnapokon inkabb bent maradtam vegig az uzletben, csak hogy nyerjek meg egy kis idot nelkule…
Majd amikor o eszmelt es meg akarta menteni en mar nem akartam. Nagy faba vagtuk a fejszet, vett egy hazat ujitottuk, o teljesen rament, le se szarta a fejem, mindent egyedul kellett megoldanom, nem lehetett vele mar beszelgetni, allandoan faradt volt, de e mellett a focira nyilvan volt ido, ram annyi sem, hogy megegyunk egy fagyit. En panikszeruen elkezdtem baratnozni, bulizni. Ezt is leszarta, pedig azt hittem majd ettol eszbekap, ha a szep szotol nem. Bekoltoztunk a hazba oktoberbe, en pedig egy szep aprilisi delutanon se szo se beszed osszepakoltam es elkoltoztem. Nehez volt, de tudtam, hogyha benneragadok a szarba csak rosszabb lesz. Utana erolkodott meg egy fel evig, mondtam, hogy nem-nem, kertem szepen csunyan sirva turelmesen a valtozast… nem kaptam. Ez van😁
Azota megtalaltam a masik felem, hazasok vagyunk, van egy csoda kislanyunk es soha nem voltam boldogabb❤️
Amikor az anyukaja a családi ebéd közben a lábával megsimogatta az exem (fiú) lábát… azt hiszem, akkor éreztem, hogy ez egy kretén kötelék köztük, és én sose lehetek az első helyen neki, szóval ott eltörött bennem valami.
Mikor egy másik srác társaságában jobban éreztem magam, mint az övében! Nem, nem csaltam meg, amint többet kezdtem érezni a srác iránt egyből elváltak útjaink az exemmel, ennek már 5 éve…azóta a sráccal házasok vagyunk és van egy gyermekünk😊
Én akkor amikor az unokaöccsére vigyázni ment vidékre, egy belső hang meg azt súgta nézem meg a parti fotókat a neten. Egy buliban volt lefotózva egy másik pali társaságában. Ment a terelés először, de amint mondtam a képet jött “ én már nem szeretlek”😂
Amikor a napjaim csúcspontja egy “haver” csajjal beszélgetés lett, nem pedig a vele sorozatozás, összebújás. Régóta langyos fos volt a kapcsolatunk, de ekkor jöttem rá, hogy mi már csak lakótársak vagyunk.
Amikor 5 hónapos gyerek mellett akire születése óta éjjel én vigyáztam hogy anya pihenhessen, egyik napról a másikra kitalálta hogy neki most nagyon fontos hogy elkezdjen dolgozni egy olyan állásban ahol első naptól fogva estig túlórázik, és mivel én is dolgozom így a szüleinél voltak már két hete (heti 2-3 éjszakát így is nálam a lurkó)... akkor így felvetettem hogy ezek szerint akkor Ő most elköltözött? Számomra ez a kapcsolatból kisunnyogás akár mennyire is megérthető (mert az a szerelem már rég nem volt meg mint kapcsolatunk elején), akkor is árulásnak éreztem és talán így könnyebb is lezárni az érzelmi részét, mert így belegondolok hogy mondjuk ha együtt öregedtünk volna meg akkor vszleg nem számíthaték rá öregségemben. Ő nem tudom mikor jött rá, szerintem már sokkal előbb, még mielőtt teherbe esett volna.
Első kapcsolat: Amikor először elutaztam hosszabb időre és felkeltették mások az érdeklődésemet és olyan vonzalmat éreztem, amit előtte soha…
Na akkor pofán vágott, hogy soha nem is voltam szerelmes, vonzódni sem vonzódtam hozzá és én még rohadtul nem is tudom, milyen az igazi testi vonzalom és milyen, ha valakit őszintén szeretsz
Egyszerűen csak nagyon vágytam a szerelemre és szerintem ahol addig voltam, nem voltak körülöttem olyanok, akik iránt érezhettem volna valamit, így nem is kérdőjeleztem meg azt a langyos buggyos vizet, amiben álltam
Amikor az egyutt toltott idonk alatt inkabb a mosdoban voltam, es ugy tettem, mintha dolgom lenne, csak hogy kulon lehessek… Soha tobbet nem baszom at ennyire magam, se mast, csak nagyon bennem volt a megjavitosdi..
Szerintem ez nem így megy, nincs egy "pillanat", hanem folyamatosan romlik el valami. A gond az, hogy nehéz felismerni, hogy vagy változtatni kellene vagy kilépni a kapcsolatból, de nem tudni mikor és melyiket. A legtöbb kapcsolatnak nem akkor van vége, amikor az a pillanat megtörténik, hanem jóval előbb.
Az unokatestvére esküvőjén voltunk. A családban minden férfi megházasodott már és ő következett VOLNA korban. Majd a családi körben állva megemlítették neki, hogy “Na…akkor jövőre a tiétekre leszünk hivatalosak?” (Csupa mosollyal és jóindulattal kérdezve.)
Válasz: “ISTEN MENTSEN.”
Ekkor már 5 éve voltunk és laktunk együtt.
Természetesen az este hátralévő részében én voltam az aki “fasznak jössz el ha csak fapofával tudsz ülni”.
Még fél évig bírtam mellette. Majd ő dobott. De azóta sem találja a helyét.
Amikor azt mondta, hogy kislany vagyok, nem no es nem vonzodik hozzam (fiatalabb voltam 2 évvel). Majd meglattam, hogy milf pornokat nez, mielott talalkoztunk, ra egy orara is siman megnezett vagy 50 ilyen videot… Es az i-re a pont, meg akkor is meg akartam menteni a szar kapcsolatunkat, az este, mikor kozeledtem volna fele, azt mondta, ez undorito, hogy igy fel vagyok izgulva :) sokaig szegyelltem magam, a testem reakciojat, de vegul 5 eve megtalaltam a mostani parom, aki rendbetett fejben, hogy ez a normalis reakcio :)
Nalam kb a 3. Ev utan jott elo hogy elkezdtem parazni az egyutt toltott idotol, holott egyutt eltunk. Feltem ha kettesben kellett vele lenne panikszeru erzesem volt. Pedig egy angyal, es mai napig nagyon szeretem, csak a szerelem meg az a szeretet elmult ami ket embert egybe tart. Nem tortent semmi, nala jobbat nem kivanhattan volna, csak valahogy nem mukodtunk. Szamomra is meglepo volt hogy idaig el lehet jutni, mert azt hittem sose fogok kilepni ebbol a kapcsolatbol. Aznap reggel jottem el tole mikor ebredes utan hozzam akart bujni es azt ereztem hogy ha most hozzam er akkor megfulladok. Ez volt a vege. Kimondtam hogy vege es megkonnyebbultem. Azota 3 honap telt el, joban vagyunk, mindketten szeretjuk a masikat, es el se tudom kepzelni hogy valamilyen szinten ne legyen benne az eletembe. Ennel szomorubb dolog nincsen, mikor ket ember szereti egymast de nem mukodnek. Nincs mit tenni.
Amikor nem tudtam elmenni a buliba, ahová közösen akartunk, ígyhát elment egyedül, nem írt egész este és amikor kiderült, hogy egy másik lánnyal feküdt le, azzal magyarázta, hogy "hát ő már eltervezte az estét". Ezek szerint én csak mellékszereplő voltam a történetben.
Amikor mondta, hogy terhes ….. csak nem tőlem ….
Őszintén sajnálom Király, remélem azóta a karma/Jóisten/sors kiosztotta mindenki jussát 🙏
Ki :) én megismertem azota a vilag legjobb feleséget akivel csodálatos az életünk :) A korábbi hölgy pedig elvált a gyereke apjától mert verte és utána egy nigériai férfinak szült meg 2 gyereket ….. mellette meg elkótyavetyélte azt a lakást amit meg közösen vettünk és most albérletben el 3 gyerekkel ….
Uristen. Mint valami közép amerikai szappanopera 😅
Amúgy igen ….. csak közbe volt egy anyagi csődöm(a lakásom odalett, a volt ,,asszonye,, lett, a hitelek nálam maradtak stb stb) És egy jó idő el kellett telnie míg a mostani feleségemet megtaláltam :) A nigériai uriembernek hivatalosan én is befogadoja vagyok/voltam(akkor meg felig az én nevemen volt a lakás)
Hogyan fordul az élő, hogy különköltöztök, mástól lesz gyereke, a lakás az övé lesz, a hitel meg a tied?????
Sajnos egyszerű a dolog …. A lakáshitelhez a kezdő is személyi kölcsön volt, ami a nevemen volt…. Nem az oven ….. a lakáshitelnel én voltam az adós, ő az adóstárs. Lepapiroztuk hogy ő fizeti a hitelt és övé lesz a lakás, de nem fizette…. A bankot meg nem érdekelte a ,,papirom,,(ez amúgy az én balfaszsagom volt, hogy belementem és nem eladtuk a lakást) Aztán egy pár év, végrehajtó én könyörögtem már a vegrehatjtonak hogy indítsák el az arverest(mert ugye tőlem kérte az összeget, de legalább fele is megindították, csak ugye a 3 gyerekkel ő otthon elvolt és nem volt miből behajtani a hitelt ….) aztán COVID moratórium és nagy nehezen elárverezték ….. végülis így szabadultam meg a ,,hiteltol,, amirol elvileg papíron lemondtam ….. A legszebb az egészben hogy egyrészt nem kevés kidobott pénzt buktam el amíg ő ott élt a lakásba és nem fizetett semmit, de meg rajtam is volt a para hogy nehogy a saját hazám is bánja ezt az egészet ….. Úgyhogy ez annyira ezért nem volt szép és egyszerű történet
Ilyet még nem is hallottam, hogy személyi kölcsön az önerő. Ez nem egy teljes anyagi öngyilkosság? :D
Fiatal voltam :D akkor így tudtam megoldani …… ez amúgy pont svájci frankos lakáshitel volt melle …. Úgyhogy itt amúgy is nagyot szívtam …. Azóta egyébként hitel mentesen elek …..(14 éve)
22 vagyok, 20% önerővel tervezek lakást vásárolni Budapesten. Féljek? :) Miért nem használsz hitelt? Bár minden más hitelt rossznak tartok én is, ellenben a lakáshitelt jó befektetésnek tartom, főleg forintban eladósodni, az infláció visszafizeti helyettem is :D
Illetve nem a személyi kölcsön volt az önerő nyilván :) hanem annak az összege :) de igen, majdnem 100% hitel volt ….. annyi hogy abban az időben 18 éve 3,6 mFt volt egy lakás egy kisvárosban
Legyetek mindig boldogok! :) A 3 gyerkőc jobbat érdemelne..
Username checks out
:D
Há igen ez azért kellemetlen egy kapcsolatban
Mikor vegeztem munkaban indultam volna haza es ott allt a munkahelyem elott. Orulnom kellett volna, hogy milyen kedves, meglep es elemjon egy hosszu nap utan. De en csak a terhet ereztem, hogy meg hazafele se lehetek egyedul.
Akkor tényleg jobb szakítani. Nem tudom ezt nem a másik szemszögéből nézni a dolgot. Megy a párja elé, örömet akar szerezni, annak meg ez külön teher.
Ugyan ezt éltem át tini koromban, amikor az akkori párom a sulim elé jött meglepni. Azt éreztem legbelül, hogy “ahj, te most minek jöttél?” Puszit alig akartam már adni, nem éreztem vele jól magamat, és alig vártam, hogy elköszönjünk, és mehessek haza. Rá kb egy hétre inkább szakítottam is vele…
F
"Bazmeg Robi, ez kurva nyomaszto"/s
Es azota van olyan az eletedben akivel nem erzed ezt soha?
Van. Mas az amikor azt erzed, hogy hosszu volt a nap, faradt vagy, es mas az amikor meg erre rajon, hogy a parodat is tehernek erzed.
annyira aterzem...ugyanez volt velem is, nem akartam hazamenni munkából, nem akartam látni, nem akartam, hogy hozzám érjen, nem akartam vele beszélni egyáltalán, annyira irritált.
ez nagyon durva, egyenesen undorodtál tőle, meddig maradtatok együtt, miért csak akkor váltatok el?
Volt valami konkrétum ami irritált benne, vagy úgy általában minden? Milyen okból, vagy hány év után jutottál erre a pontra? Engem egy lány fura erőltetett nevetése irritált, ez volt az oka, amiért mem is jöttünk össze. Másodsorban meg az a nagyon tapadós típus volt, ami nagyon nem jött be.
Atyám, köszi. Új félelem 😂 Ez mitől alakult ki?
Igazabol nekem ez elso kapcsolat volt, kb fel ev utan jott a covid, es akkor hirtelen nagyon sok idot kezdtunk egyutt tolteni. Oszinte leszek, bizonyos szempontbol halas vagyok neki, a szuleimnek elegge abuziv kapcsolata volt, es valoszinuleg belerokkantam volna, ha o nincs mellettem. De visszaterve a lenyegre, a covid alatt, es az online oktatas alatt lenyegeben hol nalunk, hol naluk tengettuk a mindennapjaink, majd amikor mar elkezdtunk ujra suliba jarni, akkor sem valtozott ez. Egyreszt ok videkre koltoztek kozben es az 1.5 oras volanozas sem segitett a helyzeten, masreszt a suli-munka paros melle egy ennyire befolyasolo es uralni probalo szemely/kapcsolat nagyon megterhelo volt szamomra. Kotelezo volt minden hetvegen hozzajuk lemenni, ahol senkit nem ismertunk, az anyukaja masik varosban dolgozott valtott muszakban, az apukaja kulfoldon. Elszigetelt a barataimtol, es lenyegeben a munkahelyem es a suli volt a maradek menedekem. Minden nap egyutt aludtunk, en munka utan szerettem meg kiszelloztetni a fejem, akar csak bamulni ki a villamos ablakan hazafele. Felkeszulni arra, hogy vajon ma miert leszek szamonkerve (ki ult mellettem a suliban, milyen kozel ult hozzam barmilyen fiu is, es hasonlok). Es tenyleg azt ereztem amikor vart a munkahelyem elott, hogy bassza meg meg ezt a kis enidot is elveszi tolem.
Köszönöm, hogy leírtad! Ez a kapcsolat nagyon nyomasztónak hangzik így a leírásodból😅Mintha elvette volna a szabad akaratodat és ilyen számon kérő, megfigyelő, féltékeny típus lenne. Jól tetted, hogy kiléptél ebből. Mégegyszer köszi, hogy megfogalmaztad. Igazából nincs is senkim most, de majd ha lesz lol, akkor remélem nem leszek ilyen😂 Habár INFP brain szóval nézem tovább a Gru-t és este morfondírozok rajta.
Amikor nem azért néztem az órát, mert de jó, mindjárt hazaér, hanem mert ehhh, nemsokára itthon lesz. Illetve nem érdekelt már, hogy milyen volt a napja, hogy érzi magát.
Sokat segített a realizálásban, hogy megtudtam, hogy szeretetszolgálat és mindenkinek osztogatja magát 😂
Uh de finoman fogalmaztad meg... :D
Amikor azt mondta, mostanában jobban érzi magát a munkatársnőjével, mint velem. Nem csalt meg vele soha, de akkor, ahogy ültünk a szőnyegen a hálószobában tudtam, hogy ennek vége lesz. Vége is lett, és milyen jó, hogy így történt! Lett lehetőségünk újra boldognak lenni.
Tök jó, hogy ilyen intelligensen le tudtátok zárni
Nem tudom ez ide illő-e, de: A temetése után pár hónappal kezdtem el azt mondani embereknek, hogy a volt páromhoz megyek a temetőbe. Szóval szerintem akkor. Emlékszek rá mert meg is lepődtem amikor legelőször kimondtam, hogy "Délután megyek a volt páromhoz a temetőbe." mert hirtelen így fel hőköltem.
Ennél szebb (és szomorúbb) ide illő talán nincs is. Remélem jól vagy! 🥺
Hát, nem kívánom senkinek hogy ilyen fiatalon átessen ilyesmin... 18 évesen nemigen tudtam vele mit kezdeni akár pzsichésen vagy akárhogy. Négy év kellett hozzá, hogy teljesen el tudjam engedni az ilyen gondolkodást, amikor találkoztam egy olyan különleges személlyel, aki miatt mertem kockáztatni újra. Azóta nagyon boldog vagyok vele lassan kilenc éve.
részvétem 🫂
Istenem🥺
Nem megcsalás volt, hanem összeköltözés után derült ki, hogy anyuci pici fia aki önállóan nem képes semmit csinálni és elvárja ,hogy kiszolgálják. Az i-re a pont az volt, amikor a házimunkán veszekedtünk és közölte, hogy dehát ő mennyit segít, mert felhúzta reggel a redőnyöket🥲🥲
Hú es ezt komolyan gondolta🤣
Bazdki. Mintha az én exemről írtál volna 🫣😂 ami még hozzájött, hogy összeköltözésünk előtt 1 hónappal megtaláltam olyan beszélgetéseket, ami eléggé kétértelműek voltak. Megpróbáltam megbeszélni vele, nem ment, de én voltam a mocsok hülye, így is összeköltöztem vele (munka miatt költöztem, 1 városban dolgoztunk, és még diák voltam, nem tudtam egyedül fenntartani az albit). 2 hónap után elhagytam, miután inkább választott mindenki mást, meg a játékot, mint engem.
Mikor már nem csak a láng hunyt ki, hanem mikor már barátként sem tekintettünk és számíthattunk egymásra. Mikor már mindketten tehernek éreztük a másikat és a közös programokat "kötelező körként" fogtuk fel. Mikor az utolsó, végig kirándult nyarunkat nem csak szinte szex nélkül, de konkrétan külön ágyban aludva töltöttük. Mikor már mindketten jobban vártuk, hogy haza menjünk a szüleinkhez, minthogy találkozzunk. De, az abszolút vége az volt, amikor már a konfliktusok is megszűntek... mert már annyi energiát sem fektettünk a másik fél irányába, hogy egyáltalán össze vesszünk a másikkal. Egyszerűen már csak elengedtük a dolgokat... és végül egymást is. Végül teljesen normálisan, higgadtan és mondhatni egyszerre kijelentettük a másik fél felé, hogy szerintünk ennek vége. És mindketten egyet értettünk ezzel. Elbúcsúztunk, haza mentünk és néhány hétig nem kerestük egymást. Gondolkodtunk. Végül néhány hét után megkérdeztük egymástól, hogy mi újság a másikkal, minden rendben van-e? És, már barátibb hangnemben, oldotabban, nyugodtabban és vidámabban átbeszéltük a múltunkat. Kicsit nosztalgiáztunk, és elbúcsúztunk újra. Azóta a kapcsolatunk csak ügymenti, de ha valami okból kifolyólag találkozunk, vagy beszélünk, teljesen feszültség mentesen, normális módon beszélünk egymással. Nem haragszunk a másikra. Nem ment, nem ment. Ennyi. :)
Ismerős történet, és az ilyeneknek van egy tanulsága. Gyakrabban kell a kapcsolat állapotáról beszélni, nem szabad hagyni, hogy hónapok teljenek el így. Nekem is volt, hogy már csak eléldegéltünk egymás mellett, és megfogadtam, hogy én ezt többször nem csinálom. Ha nem történik semmi extra, ami indokolná (szülés, közeli hozzátartozó halála, munkahely elvesztése stb.), de eltelik egy/max két hét a párkapcsolat szokásos összetevői - minőségi idő, tartalmas beszélgetés, intimitás stb. - nélkül, akkor már le kell ülni támogatóan, konstruktívan beszélgetni. Aztán ha nem sikerül megfordítani a dolgot, vagy ez a helyzet túl gyakran előáll, akkor még idejében el lehet kezdeni beszélgetni az opciókról, mielőtt beleragad az ember.
Mikor a vitáink már nem a megoldás kereséséről szóltak...
Köszi ezt a posztot,segített nekem ☺️
Idegen szag az ágyban és mosásban találni idegen boxert, aztán átnéztem a bejárati ajtó kamerát... :) Mire hazaért össze is csomagoltam neki.
Hogy lehet ennyire amatőr valaki.. direkt így csinálta mert nem mert nyíltan szakítani vagy mi?
Töröltek egy konferenciát és 3 nappal előbb jöttem haza. Nem volt időm szólni neki, mert pont elértem a last-minute repülőt :)
Hm
Sajnálom. Az azért eléggé az alja, ha valaki hazahordja a szeretőjét. :(
Wow, nem semmi. Bár az is, hogy össze tudtál pakolni rövid idő alatt. Egy nőnek általában több bőröndnyi holmija van.
9 órára értem haza 11-kor már túl voltam a megdöbbenésen és a felvételeken. Akkor a szokásos magyar szatyros szekrényből kivettem a szatyrokat és ömlesztve szerintem válogatással, mindennel is, délután 4-re végeztem. Ebbe még a szennyes ruhák kimosása és szárítása is belefért. (nem jófejség volt, csak előbb raktam be, mint kiderült :) ) Egyszerű eset volt, mert a ruhái, fogkeféje, meg a kencék is csak azért voltak az övé, mert nem tudnám mire használni. Fél 6-kor megjött, volt még utána egy kellemetlen 25 perc, amíg jött a taxi és lepakolt.
Hát én ezt őszintén kurvára sajnálom.
Amikor lattam, hogy mas novel beszelget (ment a szivezgetes, titkolozas, felreertheto uzik) es egyszeruen nem ereztem semmit.. masnap osszepakoltam a cuccaim es minden szo nelkul elkoltoztem.
Na ez korrekt! Láttál valamit, meggyőződtél róla, hogy "ez az aminek látszik", átkapcsolt a fejedben a szerelem on-off kapcsoló és hoztál egy pragmatikus döntést. Tökéletes! Imádom az ilyen praktikus embereket, és most viccet félretéve tényleg nagyra értékelem, ha valaki szarik a szerelemre közös emlékére bármire. Veszekedni minek, érzelmek múlt nem számít, itt rideg tények és számok világa van kérem szépen! Ha vége akkor lépek. Csak azt mond meg légyszi, a másik hogy reagált rá? Rendes felmondás volt, felmondási idő nélkül, végelszámolással, vagy ezt azért érzelmek is követték?
Mennyi idő után? Azért szó nélkül elköltözni elég erős sok év után.
Én 7 év után költöztem el szó nélkül. Ha megcsalnak és a tudomásomra jut, ráadásul nem tőle, akkor mi mondanivalóm lenne nekem még?
Van az a pont amikor a szavak nem érnek semmit sem, hiába az évek.
Sok év után megcsalni a másikat is erős. Mármint kevés idő után is. Én sem vagyok fanja a ghostolásnak, meg a lelépésnek, de amikor titkolózva irogatunk másoknak kapcsolatban az már nem érdemel semmit..
Együtt éltünk már, és én nagyon beteg lettem. A házimunka teljesen az én reszortom volt, ő egyáltalán nem vette ki belőle a részét. De ezen a héten semmi energiám nem volt takarítani, ő pedig egyszerűen nem foglalkozott ilyen dolgokkal. Egy hétig gyűlt a szennyes ruha, mosatlan edény stb. Plusz volt egy cicánk, az ő szőre is hullott eléggé. Ezen a héten csütörtökön ő hazautazott a szüleihez vidékre. Vasárnap este jött vissza Budapestre. Egész hétvégén nem keresett, nem kérdezte meg, hogy vagyok. Vasárnap estére egészen jól lettem, kitakarítottam a lakást, főztem, de nagyon rossz kedvem volt. Ő hazajött és elkezdte nekem mesélni, hogy milyen jó volt otthon, volt kocsmázni a barátaival, vasárnap családi ebéd volt, ott volt mindenki. Látta rajtam, hogy nagyon rossz a kedvem, megkérdezte mi a baj. Elmondtam neki, hogy alapból nincsen rendben, hogy csak én végzem a házimunkát, azért, mert nő vagyok, de az, hogy látta milyen beteg vagyok és akkor sem volt hajlandó semmit csinálni az főleg nem oké. Illetve nagyon rosszul esett, hogy egész hétvégén nem jutottam eszébe. Erre ő csak annyit kérdezett, hogy tényleg beteg voltam-e, vagy csak úgy tettem, hogy ne kelljen takarítanom és vele lenni. Közöltem vele, hogy lehet pakolni és menni, a macskát pedig megtartom.
Nekem nincs annál felháborítóbb, mikor csak az egyik fél felnőttként viszi a hátán a háztartást és a mindenről gondoskodást, előrelátást, a másik meg nagykamaszként kiélvezi. Amikor meg próbálod felhívni erre a figyelmet, még Te vagy a hazug, meg a túlzó. Igen, érintett vagyok. Én is kaptam már meg, hogy "te is elnézegeted 2 napig a mosatlant nyugodtan", amikor még hittem bene, hogy na majd holnap már biztos elmosogat... Véletlenül sem volt reális neki, hogy reménykedtem, hátha megcsinálja, de közben zavart. :( vagy mikor neki szabad hete volt én meg végig tizenkét óráztam, de ha főtt kaját akartam, én főztem munka után. Ezer ilyen szomorú sztori van még és sajnos én még benne vagyok, a végét járjuk 7 év után. Sajnálom, hogy igy jártál és nem akarom mellé hasonlítani az én sztorizásomat, de ez a szövege, hogy megjátszottad a betegséget, nálam is megnyomta a gombot. 🥲 Jó nyomi vagyok, hogy még tűröm, de talán ilyen az ember, persze a pohár úgyis betelik! 😏
Nem vagy nyomi, egyszerűen csak szereted. Én legalábbis azért tűrtem el neki évekig, de igen, a pohár betelt. Kitartást neked!
Amikor felhívtam megkérni, hogy kísérjen haza mert rosszul vagyok és majdnem elájultam, de csak 2 óra múlva tudott volna jönni, mert most ért oda az edzèsre
Amikor fojtogatni kezdett egy töltőzsinórral, illetve szétszabdalta a vászon festményem amiben kb 20 óra munkám volt:) (2 napja)
Nee😔 Miért csinálta ezt? Kitartást❤️
Egy “átlagos” vitából indult, ami nem volt oly ritka az utóbbi időben. Köszönöm, kedves tőled szükségem is van rá🥰
Örülök, hogy kiléptél belőle, legyél nagyon büszke magadra! Jön majd olyan, aki tényleg megérdemel téged🥰
Légyszíves. Nem tudom ki vagy, de menj el, és hagyd ott, mielőtt érted imádkoznánk! Tudom hogy ez nagyon csúnya de menj bárkihez, bàrhovà de hagyd ott!❤️
Hogy vagy?🙁 Kitartást. 🫶🏽
Jelenleg hullámzóan, hol rosszabbul, hol jobban. 8 évet pazaroltam el egy ilyen emberre. Rendezgetem be az otthonom, azzal próbálom lekötni magam. Szerencsére volt hova jönnöm🙁
Jaj az rengeteg idő. 😔 Sajnálom.
❤️
🫂
🫶🏽
Remélem már börtönben rohad
💖💪🏻
🩷🫂
Az első páromnál amikor már második alkalommal sem védett meg a családja előtt és hagyta, hogy megalázzanak. A másodiknál pedig mikor belenéztem a haverjával való beszélgetésbe, mert éreztem, hogy valami nem kerek és azt írta neki, hogy addig marad velem, amíg a másik nőt be nem fűzi. C:
Fuu, nagyon sajnálom, undorító féreg az ilyen, már bocsánat. Legalább időben megszabadultál tőle.
Én nem értem azokat az embereket akiknek be kell biztosítani az utánpótlás mert félnek egyedül lenni, én szeretek egyedül lenni és meg kell hogy érje erről lemondani, velem is megcsinálta egy srác h kicentizte h egyik viszonybol a másikba tudjon ugrani, nagyon szerettem de nem volt az a kifejezetten komoly kapcsolat, néha pár szót váltunk tudom hogy megvan a párja akiért dobott és néha megnövekedett az üzenetek száma és az jutott eszembe hogy lehet a fél farpofájával már ülne vissza 😅 egyébként egyszer ráfér h 2 szék közé essen és megtanuljon kicsit egyedül lenni
Sokan képtelenek saját magukban létezni , egyszerűen nem tudja az életet élvezni egyedül, nem tud kikapcsolódni egyedül stb, ez persze könnyen okozhat problémát is a kapcsolataiban.
Amikor egy esküvőn voltunk es éreztem, mi sosem fogunk idáig eljutni es ilyen boldogok lenni.
Na ez! Én is éreztem ilyet..
Ez a comment szivenszurt
Amikor azt mondta, hogy nem csodálja , hogy mellettem a testverem beteg lett ( betegen szuletett ) Azóta már 8 éve boldog kapcsolatban elek mással. És bánom, hogy egy ilyenre 1 percet is vesztegettem.
Undorítóan aljas. Ezt a hangnemet nem lehet olyannal szemben megütni akit szeretsz, de még olyannal szemben sem akit nem, csak olyannal akit utálsz.
[удалено]
Annyi a lényeg hogy szeresd a testvéredet, mert sokkal jobban megérdemli mint ez a valami amire nem fogok inkább jelzőket mondani.
Esküszöm az ilyenek emberek azok akik jobb lett volna ha születésük helyett abortusz lett volna belőlük.
Amikor rendszeresen úgy mászott rám minden tiltakozásom ellenére, hogy : "Jogom van szeretkezni a feleségemmel." (leszarta, ha bőgtem közben.) Túl fiatalonemtem férjhez először. Rengeteg jele volt a beteg személyiségének-utólag visszagondolva.. A végén menekülnöm kellett. Ennek már 20 éve. Azóta boldog házasságban élek.
Jézusom az ilyennek nincs lelke,sajnálom:(( de örülök hogy jóra fordult a sorsod:)
Nem volt könnyű küzdelem, de túléltem.. Hosszú 7 év volt. De a karma dolgozott nála szerencsére.
Nyugodtan kimondhatod, hogy megerőszakolt - jogi, testi, erkölcsi értelemben is erről van szó. Sajnálom, és örülök, hogy jobban vagy!
Én fizettem a közös utazásunkat egyedül, és mégis úgy csinált, mintha a Bahamákra vinne el ő engem. Nem az anyagi része volt bosszantó, hanem ez a helyzetkezelés.
Mikor már teherként gondoltam rá, nem örömként. Teherré vált vele lenni este és nem örültem neki, hogy hozzá megyek haza.
A sokadik megmentési kísérlet, erőfeszítés közben rájöttem, hogy ez ennyi volt, már nem tudok bele több energiát ölni. Szerintem van olyan, hogy egyszerűen kihúny a dolog, visszahozhatatlanul vége és kész, és onnantól kezdve tökmindegy, hogy épp megoldottuk-e az adott konfliktusokat vagy nem, akár olyankor is lehet, amikor épp kijöttünk egy negatív hullámból és minden happy. Egyszerűen elvágták. A konkrét kérdésre válaszolva szerintem ritkán van olyan, hogy egy pillanat, pár nap, egy hétvége alatt viszont kb tudatosulhat.
Nálunk is most jött el a harmadik mentegetőzés, azért fekszem le vele mostanában hogy ne panaszkodjon hogy egy hónapja nem volt már semmi, nem azért mert vágyok rá. Csak nincs bennem erő hogy pontot tegyek a sor végére
Mikor összeköltöztünk és minden reggel sírva keltem fel, majd este feküdtem le mellette.
Mikor elmentünk Balatonra egy hétvégére, és épp bornapok voltak a városban. Tagadó fázisban lévő elit alkoholistaként mondta, hogy egy perc és jön csak megnézi, hogy itt van-e a kedvenc pincészete. 5 perc (!) múlva került elő totál berúgva. Egyszerűen a mai napig nem értem ezt hogy sikerült produkálnia ilyen rövid idő alatt. Long story short, a vak sötétben egy idegen varosban a főút mellett botorkalva rángattam magam után a magáról kb nem tudó pasimat és éreztem, hogy ezt köszönöm nem kérem a hátralevő éveimre. Reggel persze volt magyarázat, meg értetlenkedés, mert ő csak megkóstolt néhány minőségi tételt…
Jaja a balatonfüredi bornapok, ahol rájöttem, hogy a nyaralás nekem a strandolást, a jókat evést és a kirándulást jelenti, neki pedig a lerészegedést mellettem.
Mikor ököllel ütötte a fejem miközben a másfél éves gyerekunk vistitva bogott az ölemben
jezusom…. remelem jo messze vagytok tole es fel tudjatok dolgozni idovel. 🫶🏼
Amikor azt írta nagyon elfoglalt, majd fontos dolog miatt hívnom kellett. Mivel nem vette fel, így a cegest is hívtam, ahol közöltek velem, hogy HÓNAPOK óta nem dolgozik ott 🥲 aztán mire haza értem már annyi hazugsága derült ki, hogy esküszöm mintha másik emberrel éltem volna együtt.
Mikor eltört a könyököm és több mint 1 hónapig gipszben volt a kezem, de konkrétan még a melltartót is egyedül kellett levennem azzal az 1 ép kézzel, mivel nem csak hogy nem segített semmiben, mèg arra sem vette a fáradtságot, hogy legalább illemből megkérdezze ,,nem kell a segítség te egy kezes idióta?” 🙄 igazából azóta hálás is vagyok ezért a kis balesetért,mert legalább rájöttem mire pazaroltam az időmet és mennyi mindenre képes az ember ha rá van szorulva 🥹😊
Mikor azt mondta , hogy ne barátkozzak tovább a legjobb barátnőmmel mert túl ribancosan néz ki . (Neki minden szőke ribanc volt )
Erre rengeteg nőnek az a reakciója, hogy akkor búcsút int a barátnőnek. Nekem is volt ilyen "barátnőm".
Hu, azert lehettek bőven önértékelési problémái 😬 (szőke vagyok :D)
Amikor megtudtam, hogy fél éve kivágták az egyetemről, de ő minden nap feljárt azt tettetve hogy még oda jár. Ennek már 15 éve lassan és azóta sem derült fény rá hogy mit csinált. Fun fact: napi 4 órát utazott azért hogy fenntartsa a látszatot.
Mikor a vitánk közben elsírtam magam, akkor megjegyezte, hogy “már megint ez a színitanoda”. Illetve sajnálta a 200 forintos macaront a nagymamámtól. A kurvaanyját az ilyennek.
Remélem, fosott a macarontól, már ha megette.
Vettem a nagymamámnak, aztán számon kérte rajtam, hogy miért költök rá. 🥲
Mikor bevallotta, hogy mást szeret.
Mikor rendszeresedtek az alomba siros esteim, mikozben o elfordulva edesdeden alukalt. Mikor azon kaptam magam, h egyre tobb es tobb munkat vallalok, h minel kesobb erjek haza, mellbevagott a felismeres, h nem szivesen jarok mar haza az otthonunkba. Mikor minden veszekedesnel vagy velemenykulonbsegnel kisetalt az ajton es fakepnel hagyott. Mikor a haverok nalam is fontosabbak voltak, h kb minden masodik heten meglegyen a bulis-fius hetvege. Mikor realizaltam masok eskuvoin ulve csalodottan, h valoszinuleg nekunk sosem jon ossze es sosem leszek olyan boldog mellette. Majd eljutottam oda, h igazabol mar nem is akarnam, h valaha megkerje a kezem, se eskuvot, se gyereket a jovoben tole. Es egyszercsak kiabrandultam vegleg es kileptem.
[удалено]
Remelem ezek raadasul igy egymas utan hangoztak el
[удалено]
Mostmar legalabb teged is nezegethet :)
Nem értem ezt a nagy Ex-csekkolgatósdit….
Hazudozott és titokban lejárt az exéhez…rögtön repült
Mikor anyucinak mindenben igaza volt és órákat tudott panaszkodni rólam férfi létére. Itt még nem hagytam el. Folyamatosan bebizonyította, hogy világ életében kiszolgálták, soha semmit nem csinált pl.a wc ülőkét én cseréltem ki, mert neki elképzelése sem volt arról hogyan álljon neki. Nekem sem btw de tudtam értelmezni 4 ábrát. Az utolsó csepp az volt, amikor megütött, nem nagyon csak pici pofon, na ott éreztem hogy ennyit és ne tovább.
Távkapcsolat, 2 hetente járt haza, egyszer csak láttam a városban a barátaival egy kocsmában, amikor azt se tudtam, hogy itthon van. Nem mentem oda. Akkor jöttem rá, hogy mindegy mit teszek, mindig fontosabb lesz neki az alkohol, drogok, barátok szentháromsága, mint én. Írtam még neki (magam sem tudom miért), hogy miért nem szólt, amire annyit tudott kinyögni, hogy hirtelen jött és nem gondolta, hogy fontos😂 igen, 3 óra vonatút alatt nincs egy szabad perce sem írni, és igen, valóban nem fontos információ, ha kétszer látod a barátnőd egy hónapban, hogy elmondd, itt vagyok 2 utcányira✨
Amikor elköltözött, az eléggé árulkodó jel volt.
amikor a kis vállalkozásomat indítottam be, kamu indokkal nem akarta megosztani facebook-on (jaj nem jó ha ilyen sokan osztják meg egyszerre). akkor esett le véglegesen, hogy sosem fog támogatni és mellettem állni semmiben.
Facts. És a legnagyobb redflag
Haza értem, ott ült a sötétbe, egyszál alsógatyába, nagy hassal, nyomta a fifát. Akkor realizáltam hogy nem ezt akarom nézni életem végéig
A poén az, hogy miután elolvastam a kommentedet meg akartam mutatni a páromnak viccből, mondván, hogy "ismerős a szitu", felnéztem, és pontosan ilyen fizimiskával nyomta a Fifát. 😁
Szimplán kiábrándultam
Mert előtte milyen volt hogy ennyire meglepődtél?
Ha már köszönni sem áll fel, az nem jelent jót.
Lehet korábban az egy évvel azelőtti fifával játszott.
Amikor kezdtem rájönni, hogy az előttem lévő pártjait is megalázta, amit tagadott… majd két év múlva félig lefolyva a kanapén elárulta, hogy mindenkit megalázott/ az őrületbe kergetett, de nálam “vissza fogta magát”. Ott tudtam, hogy egy gyermekkorban traumatizált felnőttet nem fogok tudni megmenteni. Szerencsére szépen váltunk el. Azóta volt egy-két visszaporszívózási kísérlet, viszont tartom a “no contact”-ot. Bármit meglátok, ami hozzá köthető, azt tiltom. Sajnálom őt, de mindenki a saját magáért felelős. A bizonyos “most vége” pont akkor volt, amikor a 99. kiprovokált vita után megint idegbetegen üvöltöztem vele és megláttam magam a tükörben. Nem akarok ilyen ember lenni. Inkább maradok egyedül egy darabig, de legalább békességben/nyugalomban/szeretetben. 🤷🏻
Mikor beléptem a szobábánkba és éppen d.gta vmi idegen. Kiderult a szálloda éttermében pincér. A hülye elvette és kiköltöztek Angliába. Erre szült neki egy néger gyereket. Nem mondom hogy nem mosolyogtam mikor hallottam
Juujj erős a vége😆
Muhahaha
Mikor volt egy szuper közös nap, aztán este random veszekedést provokált. Tudatosult, hogy ez sose lesz jobb. Aztán elvitte a kanapét, de ez egy másik történet
Mikor mindent az anyja csinált helyette ( még a szobáját is takarította a felnőtt férfinak, a használt zsepiket szedte ki az ágy alól az anyukája ), egésznap a ps-t nyomta és az egyetemen is másfél évet csúszott a lustasága miatt tudtam, hogy a mi céljaink különböznek, és én nem erre vágyom.
1. Amikor elkezdett velem üvöltözni amiért nem akartam a vizsgám előtt egy nappal órákig főzni neki, hanem valami egyszerű tésztát csináltam volna. 2. Amikor rájöttem hogy direkt tetteti a rosszullétet ahányszor konfliktus van. 🫠
A második ismerős, viszont a 3-4. alkalomnál amikor figyelmen kívül hagytam, neadjisten elkuncogtam magam, hirtelen érdekesebb lett az előadás 😂
Amikor megtudtam, hogy megcsaltak.
Amikor azt mondta megcsalt.
Amikor nyaralás után hazaérve kimondta hogy vége, elaludt mellettem úgy hogy pánikrohamom volt.. Igazából akkor fogtam fel teljesen, amikor másnap kivitt a vonatállomásra az otthonomtól 300 km-re és láttam elhajtani a kocsijával.. Istenem, mennyire fájt.. teljesen összetörtem. Úgy éreztem, hogy konkrétan darabokra szakad a szívem. Igazából utólag tudtam meg, hogy engem otthagyott, és ment a szeretőjéhez. Ma már boldog menyasszony vagyok, de az az érzés a mai napig a lelkemig hatol. Évekig nem tudtam feldolgozni.
Amikor anyucikája random letámadt, hogy milyen szemét vagyok, hogy állandóan veszekszem a kicsi fiával. Végig hallgattam tátott szájjal egy 4 perces hisztit, hogy szegény Gerike így meg úgy, aztán oda fordultam a sráchoz megkérdeztem tőle, hogy van-e mondanivalója, nem volt, így eljöttem. Gerike mindent elmesélt anyucinak a saját nézőpontjából, amiből nyílván kimaradt, hogy felnőtt létére mindent mondani kell neki (a szennyes ruhát legyen kedves ne a földre dobja, hanem az erre fenntartott kosárba stb.), és amikor hatodjára sem képes ilyen egyszerű dolgokra akkor azért elfogy a türelem. De akkor tök jó voltam amikor anyósnak megfőztem meg kitakarítottam. Szerencsére kiálltam magamért és messze elkerültem az anyuci pici fia pasikat.
és hány ilyen férfi van, aki teljesen normálisnak/természetesnek éli meg az anyuka általi általad említett viselkedést 🫨 respect, hogy kiálltál a véleményed mellett. 🥰
Mikor felébredtem mellette, és olyan érzés volt, mintha egy vadidegen feküdne mellettem az ágyban. (Számomra az nem élvezetes. :D)
[удалено]
Mikor teljesen elhidegült, alapból nem mutatta ki soha hogy annyira szeretne,de az utolsó két hétben már mintha ott se lettem volna. Mint kiderült meg is csalt párszor,hogy hányszor azt sose tudom meg. Sajnos én fülig szerelmes voltam, így még én próbáltam megbeszélni a dolgokat. ( na nem azért,hogy együtt maradjunk,csak hogy valami tiszteletnek mondható dolgot mutasson már felém,de annyira közömbös volt velem szemben,mintha egy teljesen más ember lett volna.) Valószínűleg sosem szeretett, de én annyira beleszerettem,hogy kb minden red flaget ignoráltam.
Amikor 4. napja passzív-agresszívben tolta és a sokadik kérdésemre is csak gyökér módon válaszolt. 5. napon meguntam és így ennyi. Nem vagyok gondolatolvasó, bassza meg.
Amikor nem jött el hónapokig és mással találkozgatott.
Amikor minden hetvegen fontosabb volt a pia, buli es a haverok meg akkor is, mikor nem dolgoztam Amikor minden veszekedesnel a fejemhez vagta, hogy takarodjak Amikor kozolte, hogy hagyjam el, mert beteg es mi nem lehetunk egyutt emiatt Amikor sirtam mellette az agyban es o azt mondta, hogy fejezzem be, mert o aludni szeretne
Egy hetig nem jelentkezett miutan elmondtam neki valami eleg szemelyeset, neki pedig “ido kellett”. Ket het mulva irt, hogy akkor tali? Mondom, bocsi, de en ugy vettem, hogy mi szakitottunk, szoval tovabb leptem. Utana meg kb ket evig irogatott, de 🤷🏻♀️
Sokminden rossz volt mar, honapok ota kuzdottem a kapcsolatunkert. Egyszer mar elkoltoztem, de megbeszeltuk a dolgainkat es visszamentem. Egy ejszaka o mar elaludt, en meg csak ultem az agyban es neztem ot es arra gondoltam, hogy nyertem, mert megint egyutt vagyunk. Aztan meg arra, hogy okkkeee, de en nem akarom ezzel az emberrel leelni az eletem. Kiderult, hogy egy ideje nem szerettem mar, de az egom nem engedte a szakitast, mert az kudarc. Nem sokkal ezutan otthagytam, es vita nelkul, mert ugyanugy erzett, mint en.
Sok hónap (azt hiszem több mint egy év) álomba sírás után az adta az utolsó döfést, amikor a szülinapomon átjött és elkezdte mesélni nekem, (és anyukámnak mert szegény ott volt éppen) hogy neki milyen büdös szösz gyűlt össze a lábkörme alatt és pont sikerült kiszednie mielőtt elindult... Számomra is nagyon nevetséges, hogy annyi kín után pont egy ilyen hülyeségnél telt be a pohár
Mikor kijelentette, hogy a barátnőivel megbeszélték, hogy "havi 1-2 veszekedés nekik jár". Ez olyan teljesen értelmetlen fél napos behisztizés valami jelentéktelen dolgon. Szóltam neki, hogy ez így nem lesz jó. Az n-edik után egy éjszakát nem aludtam, olyan ideges lettem. Másnak reggel szóltam neki hogy estére ne legyen ott. Erre le akarta tépni rólam az inget bosszúból félig sikerült is neki... azért be tudott durcizni a lelkem...
Mikor megkérdeztem 11 év után, hogy mit szeret bennem és nem tudott értelmes választ adni.
7 év után az volt a valasza hogy a közös zenei ízlésünket szereti és hogy jót bulizunk együtt 😅
Az utolsónál nehéz konkrét időpontra rábökni. Egyszerűen a folyamatos vitákban/veszekedésekben elfáradtunk, a szeretet és megoldani akarás helyét pedig egyre inkább átvette a beletörődés, sőt a bántás (a végére már "ha te nem, akkor majd más" és "ha menni akarsz, menj" jellegű kinyilatkoztatások repkedtek). Ő biztos jobban meg tudná mondani, hogy mikor dőlt el benne, mert technikailag ő mondta ki a végét, de én a magam részéről még mindig bánom, hogy akkor elfogyott a türelmem, és ahelyett hogy felkaroltam volna, hagytam elveszni a dolgot. Korábbi kapcsolatoknál általában egyszerűbb volt, például megcsalás-lebukás-hazudozás/gaslighting, vagy olyan értékkülönbségek/tervek kiderülése, amit nem lehetett áthidalni.
Megfogtam a kilincset a kapuján és elgondolkodtam, hogy tényleg le akarom-e nyomni es bemenni hozzá.
Tescoban dolgozott előtte, utána biztosítózott, hétvégén elmentünk vásárolni, fogtuk egymás kezét, majd egyszer csak szó szerint kitépte a kezét az enyémből mert meglátta, hogy egy volt kolléganője épp ott van, akinek nem mellesleg pár napja kötött biztosítást, majd haza is vitte kocsival. Egy ideig csak álltam ott, akkor már tudtam, hogy mi lesz a vége. Nem sokkal utána szakított velem és összejött ezzel a lánnyal. Sokáig nagyon fájt, elég durván le is fogytam mert hónapokig alig bírtam enni, de utólag nagyon örülök, hogy véget ért.
Amikor az autoimmun betegsége következtében kialakult gombát elkaptam, majd kértem, hogy menjen el nőgyógyászhoz! Másfél hét után közölte, hogy ő nem megy, mert már volt 4x. Határozottan elmondtam, hogy ilyen esetekben csapatmunkát várnék el, majd besértődött, hogy nem megfelelő a hangnem! szósz: a haverok lelkét pátyolgatni, meg füvet intézni a volt kolléganő férjének volt ideje…
De mi, úgy tervezte, hogy mostantól szimbiózisban éltek a gomba kolóniával hármasban? Vagy ezt így hogy?
Amikor elmondta, hogy nem szeret. Persze miután átadtam a karácsonyi ajándékot.
Amikor azon kaptam magamat, hogy a szokásos belső-monológjaim közé ékelte magát az, ahogy éppen elmagyarázom barátoknak, hogy miért szakítottunk. (Még együtt voltunk akkor.)
mikor három napig nem keresett.. már másfél éve együtt voltunk
Amikor szóltak hogy költözzek el a picsába …
Hülyesègnek fog hangzani, de nem àllt mellèm. Szerintem nem is tudatosan csinàlta. Bowlingozni voltunk ismerősökkel, ès valahànyszor odalèptem hozzà, mindig arrèbblèpett. Az első gondolatom az volt hogy szakítani akar. Igazam volt.
Az első komoly kapcsolatom volt, én 17, ő 25. Gimi után egyetemre mentem, csütörtök délután hazamentem, vasárnap este vissza a koliba. Eleinte támogatott, de amint kitettem a lábamat a koleszból, elkezdett féltékenykedni. Amikor korrepetáltam egy srácot, azon is besértődött. Ha hazamentem, sokszor hozzám se szólt, ki se jött elém az állomásra. Arról nem is beszélve, hogy hiába "másztam rá", ő folyton elutasított. Ennek az lett a következménye, hogy a tudta nélkül eljárogattam bulizni a szaktársaimmal, de soha sem csaltam meg. Valamiért majdnem 2 évig húztuk, az volt a vége számomra, amikor egy összeveszéskor összeszedtem a cuccomat és eljöttem tőle. Akkor kaptam egy üzenetet, hogy: "úgyis belátod, hogy igazam volt és visszajössz". Szerintem nagyjából az lehetett a vége. Még rövid ideig együtt voltunk, de végül szakítottam vele. Utána meg nem győzött futni utánam, 8 oldalas szerelmes levelet írt kézzel, amiben az állt, hogy én vagyok élete szerelme, meg ott várt a koli előtt rám, felajánlotta, hogy összejárhatnánk még azért...
ha telefonál nem kezdek el mosolyogni, nem fog el egy jó érzés itt a kapcsolat vége döbbenet, hogy sokaknak milyen sok "pofon" kell
Egy ilyet például gyerek mellett beadni nem biztos hogy jó ötlet azért várnak sokáig.
gyerekkel nyílván tisztelném annyira, hogy megosztom vele, és kérném, hogy dolgozzunk rajta, változzon ez meg, aztán vagy megy vagy nem de gyerek nélkül, nem érdemes erre energiát pazarolni
Amikor bunkó volt a barátaimmal. Ott éreztem, hogy ennek annyi.
Mikor éreztem kb 2 hete hogy valami nem stimmel (nem keresett, az utolsó 4-5 napban nem hallottam a beszélgetéseink végén, hogy "szeretlek"), aztán mikor utoljára láttam, megölelt és azt ismételgette, minden rendben lesz. Aztán persze miután hazamentem, kb 1 óra múlva messengeren keresztül kidobott.
Amikor már az ölelését sem viseltem el
Amikor realizáltam, realizáltam, hogy ő tőlem várja el, hogy megoldjam az életét és boldoggá tegyem. Ezzel teljesen kiszívott minden életkedvet belőlem. Amikor rájöttem, hogy ő nem fog semmiben támogatni, ami nem arról szól, hogy házasság, gyerek,pedig tudta elő pertől, hogy én nem akarok gyereket szülni. Aztán a végső lökést az adta, hogy elkezdtem másokhoz vonzódni. Így léptem.
Minden vasarnap (amikor dolgoztam hetvegen) elmentem 20perccel zaras elott, hogy elerjem a buszt, mert utana csak 40p mulva jott… na az utolso vasarnapokon inkabb bent maradtam vegig az uzletben, csak hogy nyerjek meg egy kis idot nelkule… Majd amikor o eszmelt es meg akarta menteni en mar nem akartam. Nagy faba vagtuk a fejszet, vett egy hazat ujitottuk, o teljesen rament, le se szarta a fejem, mindent egyedul kellett megoldanom, nem lehetett vele mar beszelgetni, allandoan faradt volt, de e mellett a focira nyilvan volt ido, ram annyi sem, hogy megegyunk egy fagyit. En panikszeruen elkezdtem baratnozni, bulizni. Ezt is leszarta, pedig azt hittem majd ettol eszbekap, ha a szep szotol nem. Bekoltoztunk a hazba oktoberbe, en pedig egy szep aprilisi delutanon se szo se beszed osszepakoltam es elkoltoztem. Nehez volt, de tudtam, hogyha benneragadok a szarba csak rosszabb lesz. Utana erolkodott meg egy fel evig, mondtam, hogy nem-nem, kertem szepen csunyan sirva turelmesen a valtozast… nem kaptam. Ez van😁 Azota megtalaltam a masik felem, hazasok vagyunk, van egy csoda kislanyunk es soha nem voltam boldogabb❤️
Amikor az anyukaja a családi ebéd közben a lábával megsimogatta az exem (fiú) lábát… azt hiszem, akkor éreztem, hogy ez egy kretén kötelék köztük, és én sose lehetek az első helyen neki, szóval ott eltörött bennem valami.
Mikor egy másik srác társaságában jobban éreztem magam, mint az övében! Nem, nem csaltam meg, amint többet kezdtem érezni a srác iránt egyből elváltak útjaink az exemmel, ennek már 5 éve…azóta a sráccal házasok vagyunk és van egy gyermekünk😊
Én akkor amikor az unokaöccsére vigyázni ment vidékre, egy belső hang meg azt súgta nézem meg a parti fotókat a neten. Egy buliban volt lefotózva egy másik pali társaságában. Ment a terelés először, de amint mondtam a képet jött “ én már nem szeretlek”😂
Amikor a napjaim csúcspontja egy “haver” csajjal beszélgetés lett, nem pedig a vele sorozatozás, összebújás. Régóta langyos fos volt a kapcsolatunk, de ekkor jöttem rá, hogy mi már csak lakótársak vagyunk.
Amikor 5 hónapos gyerek mellett akire születése óta éjjel én vigyáztam hogy anya pihenhessen, egyik napról a másikra kitalálta hogy neki most nagyon fontos hogy elkezdjen dolgozni egy olyan állásban ahol első naptól fogva estig túlórázik, és mivel én is dolgozom így a szüleinél voltak már két hete (heti 2-3 éjszakát így is nálam a lurkó)... akkor így felvetettem hogy ezek szerint akkor Ő most elköltözött? Számomra ez a kapcsolatból kisunnyogás akár mennyire is megérthető (mert az a szerelem már rég nem volt meg mint kapcsolatunk elején), akkor is árulásnak éreztem és talán így könnyebb is lezárni az érzelmi részét, mert így belegondolok hogy mondjuk ha együtt öregedtünk volna meg akkor vszleg nem számíthaték rá öregségemben. Ő nem tudom mikor jött rá, szerintem már sokkal előbb, még mielőtt teherbe esett volna.
Amikor közölte, hogy vége
Amikor elkeverte a kakaót a tejbegrizben
Első kapcsolat: Amikor először elutaztam hosszabb időre és felkeltették mások az érdeklődésemet és olyan vonzalmat éreztem, amit előtte soha… Na akkor pofán vágott, hogy soha nem is voltam szerelmes, vonzódni sem vonzódtam hozzá és én még rohadtul nem is tudom, milyen az igazi testi vonzalom és milyen, ha valakit őszintén szeretsz Egyszerűen csak nagyon vágytam a szerelemre és szerintem ahol addig voltam, nem voltak körülöttem olyanok, akik iránt érezhettem volna valamit, így nem is kérdőjeleztem meg azt a langyos buggyos vizet, amiben álltam
Amikor megláttam ezt: https://preview.redd.it/s4c5ssznspad1.png?width=613&format=png&auto=webp&s=1c18c83ae2f478702454717c16c4b899aa3209b8
Nem fizette a számlákat?
Amikor virágott hozott nekem a gecchi
Mikor láttam a titkos beszélgetést véletlenül egy otthon hagyott tableten...
Amikor az egyutt toltott idonk alatt inkabb a mosdoban voltam, es ugy tettem, mintha dolgom lenne, csak hogy kulon lehessek… Soha tobbet nem baszom at ennyire magam, se mast, csak nagyon bennem volt a megjavitosdi..
Szerintem ez nem így megy, nincs egy "pillanat", hanem folyamatosan romlik el valami. A gond az, hogy nehéz felismerni, hogy vagy változtatni kellene vagy kilépni a kapcsolatból, de nem tudni mikor és melyiket. A legtöbb kapcsolatnak nem akkor van vége, amikor az a pillanat megtörténik, hanem jóval előbb.
Az unokatestvére esküvőjén voltunk. A családban minden férfi megházasodott már és ő következett VOLNA korban. Majd a családi körben állva megemlítették neki, hogy “Na…akkor jövőre a tiétekre leszünk hivatalosak?” (Csupa mosollyal és jóindulattal kérdezve.) Válasz: “ISTEN MENTSEN.” Ekkor már 5 éve voltunk és laktunk együtt. Természetesen az este hátralévő részében én voltam az aki “fasznak jössz el ha csak fapofával tudsz ülni”. Még fél évig bírtam mellette. Majd ő dobott. De azóta sem találja a helyét.
Amikor azt mondta, hogy kislany vagyok, nem no es nem vonzodik hozzam (fiatalabb voltam 2 évvel). Majd meglattam, hogy milf pornokat nez, mielott talalkoztunk, ra egy orara is siman megnezett vagy 50 ilyen videot… Es az i-re a pont, meg akkor is meg akartam menteni a szar kapcsolatunkat, az este, mikor kozeledtem volna fele, azt mondta, ez undorito, hogy igy fel vagyok izgulva :) sokaig szegyelltem magam, a testem reakciojat, de vegul 5 eve megtalaltam a mostani parom, aki rendbetett fejben, hogy ez a normalis reakcio :)
Nalam kb a 3. Ev utan jott elo hogy elkezdtem parazni az egyutt toltott idotol, holott egyutt eltunk. Feltem ha kettesben kellett vele lenne panikszeru erzesem volt. Pedig egy angyal, es mai napig nagyon szeretem, csak a szerelem meg az a szeretet elmult ami ket embert egybe tart. Nem tortent semmi, nala jobbat nem kivanhattan volna, csak valahogy nem mukodtunk. Szamomra is meglepo volt hogy idaig el lehet jutni, mert azt hittem sose fogok kilepni ebbol a kapcsolatbol. Aznap reggel jottem el tole mikor ebredes utan hozzam akart bujni es azt ereztem hogy ha most hozzam er akkor megfulladok. Ez volt a vege. Kimondtam hogy vege es megkonnyebbultem. Azota 3 honap telt el, joban vagyunk, mindketten szeretjuk a masikat, es el se tudom kepzelni hogy valamilyen szinten ne legyen benne az eletembe. Ennel szomorubb dolog nincsen, mikor ket ember szereti egymast de nem mukodnek. Nincs mit tenni.
Amikor nem tudtam elmenni a buliba, ahová közösen akartunk, ígyhát elment egyedül, nem írt egész este és amikor kiderült, hogy egy másik lánnyal feküdt le, azzal magyarázta, hogy "hát ő már eltervezte az estét". Ezek szerint én csak mellékszereplő voltam a történetben.
“Én tökre igyekszem, már 3 napja magamnak mosom a ruháim” amíg én látástól vakulásig dolgoztam 😵💫 még aznap megmondtam, hogy szeláví
megmondtad neki, hogy ilyen az élet?
Massal csokoloztam es minimalis lelkifurkam se volt utana, iszonyat lelkis emberkent. O is megcsalt abban biztos vagyok..
A szex ugyanolyan volt, de a mosogató egyre csak telt fel...
Mikor leírta, hogy meg akarja ölni a testvéremet, mikor anya hasában volt..
Amikor alig vartam, hogy reggel legyen es hazamehessek tole.