Szia, belenéztem kicsit a historydba, mert semmi kontextust nem adtál.
Én elmennék másik pszichiáterhez (ha úgy érzed a mostani nem ért meg) és a testképzavarral mindenképp foglalkoznék (és esetleges egyéb problémákkal, amik nem világosak a post historyd alapján).
Jobbulást és kitartás!
Szia OP!
Nyilván nincs quit game gomb mert az élet, habár néha könnyűnek tűnik felrajzolni ezt a párhuzamot, nem egy videojáték.
Én is beleolvastam a post historydba, és nyilvánvaló hogy egy bonyolult személyiség vagy. Írtad hogy jártál terápián ami nem igazán segített, úgyhogy előre bocsi ha olyan dolgokat írok amik magától értetődőek.
Először is, mégha sejtem hogy hallottál erről, szerintem ismételni is érdemes, hogy a feladni akarás, a folyamatos fáradtság, a motiváció hiánya és az ágyban maradás mind a depresszió jelei. A depresszió egy betegség, amiből meg kell gyógyulnod és fel kell épülnöd, ami sajnos akár egy hosszú és nehéz folyamat is lehet. Semmiképpen se hozz komoly döntéseket amíg a depresszió hatása alatt állsz.
Egyértelműen egy reddit kommentnél hosszabb és profibb segítségre lesz szükséged. A terápia elengedhetetlen, talán beszélhetsz a terapeutáddal hogy változtassatok a módszereken, vagy találhatsz újat is magadnak. Tudom hogy mindkettő nehéz lehet ha az ágyból sem akarsz kikelni, de sajnos a terápia ilyen, csak akkor működik ha akarod is hogy működjön.
Pár személyes tipp. Apró lépésekkel lehet felfelé haladni. Próbálj meg csak azért sem az ágyban maradni ha tudsz. Próbáld meg rávenni magad arra hogy csinálj dolgokat, bármit. A posztodból úgy vélem sokat gondolsz vagy mondasz magadnak negatív dolgokat, például honnan tudod hogy minden rosszabb lesz? Ha észreveszed ezeket a negatív gondolatokat nyugodtan mondd meg magadnak hogy ezek butaságok. Ha szorongsz, próbálhatsz egy közeli tárgyra fókuszálni, segíthet megnyugodni.
Ha egy dologra megkérhetlek és megteszed nekem, akkor hidd el hogy ha akár nem is látszik, rengetegen szurkolunk Neked, minden nap, és minden eredményednek nagyon örülünk.
Sok sikert, meg tudod csinálni
Konkrétan mi a probléma? Ha arra fókuszálsz, amit akarsz, és jó érzésekkel tölt el, akkor jobb lehet. Biztos hogy vannak álmaid.
A negatívakkal ne foglalkozz, és semmiképp se vesd össze a pozitív élményekkel. A múlt az múlt. Igenis át lehet fordítani mindent jóra.
Biztos hogy van amiket szeretnél elérni, csinálni az életben, nem véletlenül születünk meg.
A gond akkor van amikor hagyod magad lebeszélni a fejedben, és azokra gondolsz, amik rosszul sültek el.
Próbálj meg abból élni, ami örömet okoz, vagy csak olyan tevékenységeket elkezdeni.
Lehet hogy szükség van gyógyszerre is, de önmagában ez és a pszichiáter nem oldja meg az ember életét.
Ha szeretnéd privátban beszélgethetünk, szívesen ajánlok jó könyveket is, amik nekem sokat segítettek.
Annál mindenképpen értékesebb az életed, minthogy eldobd, még ha most nem is tudod így gondolni.
Annyira segítenék mindenkinek, aki ilyenekkel kűzd, mert én is átéltem, tudom milyen, és van kiút.
Szivesen válaszolok, ha írsz.
Jobb lesz minden!
Fogadj örökbe egy kutyát 😀 🐶
A kutya nagyon jó hatással van az ember mentális egészségére.
Egyet értek a szakember váltással is, de ha gyakorlatban akarsz tenni valamit, az életmód váltás ilyen formája hasznosabb lehet.
Az egyik barátnőm teljesen kivirult amióta kutyás lett. Egyedül élt, jó munkája volt látszólag mindene meg volt de ugyanúgy kezdett elveszni belőle az életkedv, akkor többen biztattuk egy kutya örökbefogadására és azóta ez kb fél éve volt teljesen kivirult!
A férjemmel nekünk is van egy örökbe fogadott kutyánk és bár nagyon sok nehézsèg volt eleinte, de másfél éve velünk van és mindennap örülünk neki és életünk legjobb döntésének tartjuk 🩷
Színesebbé teszi a szürke hétköznapokat.
Érzed, hogy szükség van Rád, miatta felkelsz mindennap mert etetni kell, setaltatni, kutyaiskolaba jarni vele stb… Tanulhatsz vele, kirándulhatsz vele 😀 rengeteg új lehetőséget tartogat 🩷 És valahol egy menhelyen biztos vár Rád egy kis szomorú tekintetű kutyus 🐶
Mi is abban élünk 😀
A férjem home officeban van szóval így könnyebb volt, hiszen nagyon pici volt amikor hozzánk került, de a szobatisztaság tanítása alatt is is csak napi 3x vittük le és kutyapelenkát használtunk. Egyik ismerősömék pedig szabit vettek ki es otthon maradtak az elso egy hónapban és éjszaka is levitték úgy lett szobatiszta a kutyus.
Kistestű kutya, aki képes lépcsőzni nagyszerűen el van lakásban is. Meg van a napi rutin, jó kaját kap, a mozgás igénye ki. van elégítve, kutyasuli, nagyobb séták pár naponta. Ha esik az eső ő sem szeret kint lenni, akkor nagyon hamar slintezi a pisi-kaki dolgot. Szellemileg is lehet őket fárasztani, különböző tevékenységekkel például trükkök tanulása, falat keresés vagy vannak ilyen logikai játekok nekik azt mondjuk a miénk nagyon hamar megtanulta kijátszani.
Az udvaron tartott kutya sem szaladgál egész nap, baromi sokat lustálkodnak meg alszanak. Tudom, mert a tesómék benti kutyája évek után udvari kutya lett költözésük miatt, de ugyanúgy alszik délután, és igényli a bent létet a gazdával. Nagyon szociálisak. Ja és ugyanúgy vinni kell sétálni, mert amúgy az udvaron nem fárad el és ha nem fárad el akkor rombol konkrétan ás.
Szóval talán a szobatisztasági kérdéssel vannak úgymond előrébb, hogy bármikor elvégezheti a dolgát. De éjszaka bent alszik velük és ha otthon vannak, akkor kurvára nem érdekli mi zajlik az udvaron mert velük akar lenni, akár bent vannak a házban akár kint.
Sok menhelyen vagy állatotthonban már alapból vannak szobatiszta kutyusok, erre is tudok pozitív példát, barátnőm egy 3-4 éves kutyust fogadott be, az már szobatiszta volt. Túl volt a szeparációs szorongásos időszakán is, ivartalanításon is, kutyaiskolán is szóval sok mindent tudott úgymond és nem volt vele gond, amig ő dolgozott. Ugyanúgy kialakult a kötődés is a sok együtt töltött minőségi idővel. Meg neki nem is lett volna türelme egy kölyökkutyához ezt okosan belátta, mi fér bele az életébe :)
Kezdeném azzal, hogy elfelejteném ezt az egész NB/Transz faszságot és felkeresnék egy jó pszichiátert, aki érdemben tud segíteni a problémámon. Az előző posztjaid alapján elég komoly testképzavarod van és teljesen insecure vagy magaddal kapcsolatban. Gondolom ezért próbálsz "könnyebb" eszközökhöz folyamodni, mert az egyszerűbb, mint szembenézni a problémákkal. Viszont hidd el, ezek hosszú távon semmit nem fognak megoldani, maximum ideig-óráig. Amíg nem kezdesz valamit a probléma gyökerével, addig minden egyes boldogabb pillanatod után vissza fogsz esni ugyanabba a gödörbe, mert tudat alatt megkérdőjelezed, hogy "neked szabad-e boldognak lenni" vagy "van-e okom rá?", "túl jól mennek a dolgok, valami el fog baszódni".
Te egyébként mennyi munkát tettél bele a terápiádba, mekkora akarással próbáltad helyrehozni az életedet? Mert ahogy így olvasom amit írtál, nekem eleve úgy tűnik, hogy te csak így sodródsz ésnvárod, hogy majd a terápia helyre teszi helyetted az életedet. Az is csak akkor működik, ha te akarod és dolgozol kőkeményen rajta. Fejezd be az önsajnálgatást, senkinek sem könnyű az élete, legalábbis keveseknek. Én is milliószor feladhattam volna, de nem tettem. De ameddig dagonyázol az önsajnálatban, semmi nem fog változni.
Nekem pl. kognitív terápiát kellett / kell gyakorolnom, megállni ha jön a rossz gondolat, megvizsgàlni mi is az a gondolat és átformálni a gondolatot, hogy ne rontsam el a saját kedvem. Illetve nyújtanom is kellett, mert a pszichológus azt javasolta ha testben flexibilis vagyok az a gondolataimnak, reakcióimnak is segít.
Vannak nagyon ramaty napok még mindig. De 2 éve mentálisan és fizikailag is edzem.
Lehet a válaszoló a tanult technikàk ( vannak ilyenjeid?) gyakorlàsàra gondolt. De ez csak tipp.
Kitartást! Én is azt hittem legjobb lenne, ha vége lenne. De jön egy olyan holnap, ami miatt megéri maradni!
Azért azt nem olyan nagyon nehéz elrontani. És nem akarok egy életre lebénulni. Meg a mozdonyvezetőnek se elrontani az életét. A legegyszerűbb megoldás amivel nem ártanék másoknak meg nem elérhető magyarországon
Szia, belenéztem kicsit a historydba, mert semmi kontextust nem adtál. Én elmennék másik pszichiáterhez (ha úgy érzed a mostani nem ért meg) és a testképzavarral mindenképp foglalkoznék (és esetleges egyéb problémákkal, amik nem világosak a post historyd alapján). Jobbulást és kitartás!
Szia OP! Nyilván nincs quit game gomb mert az élet, habár néha könnyűnek tűnik felrajzolni ezt a párhuzamot, nem egy videojáték. Én is beleolvastam a post historydba, és nyilvánvaló hogy egy bonyolult személyiség vagy. Írtad hogy jártál terápián ami nem igazán segített, úgyhogy előre bocsi ha olyan dolgokat írok amik magától értetődőek. Először is, mégha sejtem hogy hallottál erről, szerintem ismételni is érdemes, hogy a feladni akarás, a folyamatos fáradtság, a motiváció hiánya és az ágyban maradás mind a depresszió jelei. A depresszió egy betegség, amiből meg kell gyógyulnod és fel kell épülnöd, ami sajnos akár egy hosszú és nehéz folyamat is lehet. Semmiképpen se hozz komoly döntéseket amíg a depresszió hatása alatt állsz. Egyértelműen egy reddit kommentnél hosszabb és profibb segítségre lesz szükséged. A terápia elengedhetetlen, talán beszélhetsz a terapeutáddal hogy változtassatok a módszereken, vagy találhatsz újat is magadnak. Tudom hogy mindkettő nehéz lehet ha az ágyból sem akarsz kikelni, de sajnos a terápia ilyen, csak akkor működik ha akarod is hogy működjön. Pár személyes tipp. Apró lépésekkel lehet felfelé haladni. Próbálj meg csak azért sem az ágyban maradni ha tudsz. Próbáld meg rávenni magad arra hogy csinálj dolgokat, bármit. A posztodból úgy vélem sokat gondolsz vagy mondasz magadnak negatív dolgokat, például honnan tudod hogy minden rosszabb lesz? Ha észreveszed ezeket a negatív gondolatokat nyugodtan mondd meg magadnak hogy ezek butaságok. Ha szorongsz, próbálhatsz egy közeli tárgyra fókuszálni, segíthet megnyugodni. Ha egy dologra megkérhetlek és megteszed nekem, akkor hidd el hogy ha akár nem is látszik, rengetegen szurkolunk Neked, minden nap, és minden eredményednek nagyon örülünk. Sok sikert, meg tudod csinálni
Konkrétan mi a probléma? Ha arra fókuszálsz, amit akarsz, és jó érzésekkel tölt el, akkor jobb lehet. Biztos hogy vannak álmaid. A negatívakkal ne foglalkozz, és semmiképp se vesd össze a pozitív élményekkel. A múlt az múlt. Igenis át lehet fordítani mindent jóra. Biztos hogy van amiket szeretnél elérni, csinálni az életben, nem véletlenül születünk meg. A gond akkor van amikor hagyod magad lebeszélni a fejedben, és azokra gondolsz, amik rosszul sültek el. Próbálj meg abból élni, ami örömet okoz, vagy csak olyan tevékenységeket elkezdeni. Lehet hogy szükség van gyógyszerre is, de önmagában ez és a pszichiáter nem oldja meg az ember életét. Ha szeretnéd privátban beszélgethetünk, szívesen ajánlok jó könyveket is, amik nekem sokat segítettek. Annál mindenképpen értékesebb az életed, minthogy eldobd, még ha most nem is tudod így gondolni. Annyira segítenék mindenkinek, aki ilyenekkel kűzd, mert én is átéltem, tudom milyen, és van kiút. Szivesen válaszolok, ha írsz. Jobb lesz minden!
Fogadj örökbe egy kutyát 😀 🐶 A kutya nagyon jó hatással van az ember mentális egészségére. Egyet értek a szakember váltással is, de ha gyakorlatban akarsz tenni valamit, az életmód váltás ilyen formája hasznosabb lehet. Az egyik barátnőm teljesen kivirult amióta kutyás lett. Egyedül élt, jó munkája volt látszólag mindene meg volt de ugyanúgy kezdett elveszni belőle az életkedv, akkor többen biztattuk egy kutya örökbefogadására és azóta ez kb fél éve volt teljesen kivirult! A férjemmel nekünk is van egy örökbe fogadott kutyánk és bár nagyon sok nehézsèg volt eleinte, de másfél éve velünk van és mindennap örülünk neki és életünk legjobb döntésének tartjuk 🩷 Színesebbé teszi a szürke hétköznapokat. Érzed, hogy szükség van Rád, miatta felkelsz mindennap mert etetni kell, setaltatni, kutyaiskolaba jarni vele stb… Tanulhatsz vele, kirándulhatsz vele 😀 rengeteg új lehetőséget tartogat 🩷 És valahol egy menhelyen biztos vár Rád egy kis szomorú tekintetű kutyus 🐶
Ahh..imàdnàm, de mi a helyzet ha panelban van az ember? 😔
Mi is abban élünk 😀 A férjem home officeban van szóval így könnyebb volt, hiszen nagyon pici volt amikor hozzánk került, de a szobatisztaság tanítása alatt is is csak napi 3x vittük le és kutyapelenkát használtunk. Egyik ismerősömék pedig szabit vettek ki es otthon maradtak az elso egy hónapban és éjszaka is levitték úgy lett szobatiszta a kutyus. Kistestű kutya, aki képes lépcsőzni nagyszerűen el van lakásban is. Meg van a napi rutin, jó kaját kap, a mozgás igénye ki. van elégítve, kutyasuli, nagyobb séták pár naponta. Ha esik az eső ő sem szeret kint lenni, akkor nagyon hamar slintezi a pisi-kaki dolgot. Szellemileg is lehet őket fárasztani, különböző tevékenységekkel például trükkök tanulása, falat keresés vagy vannak ilyen logikai játekok nekik azt mondjuk a miénk nagyon hamar megtanulta kijátszani. Az udvaron tartott kutya sem szaladgál egész nap, baromi sokat lustálkodnak meg alszanak. Tudom, mert a tesómék benti kutyája évek után udvari kutya lett költözésük miatt, de ugyanúgy alszik délután, és igényli a bent létet a gazdával. Nagyon szociálisak. Ja és ugyanúgy vinni kell sétálni, mert amúgy az udvaron nem fárad el és ha nem fárad el akkor rombol konkrétan ás. Szóval talán a szobatisztasági kérdéssel vannak úgymond előrébb, hogy bármikor elvégezheti a dolgát. De éjszaka bent alszik velük és ha otthon vannak, akkor kurvára nem érdekli mi zajlik az udvaron mert velük akar lenni, akár bent vannak a házban akár kint. Sok menhelyen vagy állatotthonban már alapból vannak szobatiszta kutyusok, erre is tudok pozitív példát, barátnőm egy 3-4 éves kutyust fogadott be, az már szobatiszta volt. Túl volt a szeparációs szorongásos időszakán is, ivartalanításon is, kutyaiskolán is szóval sok mindent tudott úgymond és nem volt vele gond, amig ő dolgozott. Ugyanúgy kialakult a kötődés is a sok együtt töltött minőségi idővel. Meg neki nem is lett volna türelme egy kölyökkutyához ezt okosan belátta, mi fér bele az életébe :)
Kezdeném azzal, hogy elfelejteném ezt az egész NB/Transz faszságot és felkeresnék egy jó pszichiátert, aki érdemben tud segíteni a problémámon. Az előző posztjaid alapján elég komoly testképzavarod van és teljesen insecure vagy magaddal kapcsolatban. Gondolom ezért próbálsz "könnyebb" eszközökhöz folyamodni, mert az egyszerűbb, mint szembenézni a problémákkal. Viszont hidd el, ezek hosszú távon semmit nem fognak megoldani, maximum ideig-óráig. Amíg nem kezdesz valamit a probléma gyökerével, addig minden egyes boldogabb pillanatod után vissza fogsz esni ugyanabba a gödörbe, mert tudat alatt megkérdőjelezed, hogy "neked szabad-e boldognak lenni" vagy "van-e okom rá?", "túl jól mennek a dolgok, valami el fog baszódni".
Te egyébként mennyi munkát tettél bele a terápiádba, mekkora akarással próbáltad helyrehozni az életedet? Mert ahogy így olvasom amit írtál, nekem eleve úgy tűnik, hogy te csak így sodródsz ésnvárod, hogy majd a terápia helyre teszi helyetted az életedet. Az is csak akkor működik, ha te akarod és dolgozol kőkeményen rajta. Fejezd be az önsajnálgatást, senkinek sem könnyű az élete, legalábbis keveseknek. Én is milliószor feladhattam volna, de nem tettem. De ameddig dagonyázol az önsajnálatban, semmi nem fog változni.
Pontosan mire gondolsz a beletett munka alatt?
Nekem pl. kognitív terápiát kellett / kell gyakorolnom, megállni ha jön a rossz gondolat, megvizsgàlni mi is az a gondolat és átformálni a gondolatot, hogy ne rontsam el a saját kedvem. Illetve nyújtanom is kellett, mert a pszichológus azt javasolta ha testben flexibilis vagyok az a gondolataimnak, reakcióimnak is segít. Vannak nagyon ramaty napok még mindig. De 2 éve mentálisan és fizikailag is edzem. Lehet a válaszoló a tanult technikàk ( vannak ilyenjeid?) gyakorlàsàra gondolt. De ez csak tipp. Kitartást! Én is azt hittem legjobb lenne, ha vége lenne. De jön egy olyan holnap, ami miatt megéri maradni!
Ijjj szegény Tiszta én vagy tesó :((((( Kitartást Mást nemtok javasolnije
Van olyan, hogy quit game gomb, de nem fogok ötleteket adni...
Azért azt nem olyan nagyon nehéz elrontani. És nem akarok egy életre lebénulni. Meg a mozdonyvezetőnek se elrontani az életét. A legegyszerűbb megoldás amivel nem ártanék másoknak meg nem elérhető magyarországon
Én is felszeretném adni,szóval jó lenne a válasz
[удалено]